Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Kormánytörténet 1990-től

Létrehozva: 2008. január 24.
Módosítás: 2014. június 18.
Forrás: Magyarország.hu

Ugrás a cikkre...

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:

1990. március 25-én, majd a második fordulóban április 8-án több mint negyven év után tartottak ismét többpárti parlamenti képviselőválasztásokat Magyarországon. A választások eredményeként a parlamentben hat párt alakíthatott frakciót. A választásokon mandátumot szerzett 386 képviselő pártonkénti megoszlása: Magyar Demokrata Fórum (MDF) 164, Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 92, Független Kisgazdapárt (FKGP) 44, Magyar Szocialista Párt (MSZP) 33, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) 21, Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 21; független képviselő 6 fő, többpárti közös jelölés alapján 3 képviselő, valamint az Agrárszövetség és a „Szövetség a Faluért, a Vidékért" részéről további 1-1 képviselő.

1990. május 2. A parlamenti alakuló ülésén Göncz Árpádot, az SZDSZ képviselőjét választották az országgyűlés elnökévé. Ezt az MDF és az SZDSZ ama megállapodása („Antall-Tölgyessy-paktum") tette lehetővé, mely szerint a parlament elnökét - aki az Alkotmány értelmében automatikusan betölti az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget is - nem a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező párt, az MDF, hanem a második helyezett SZDSZ jelöli. Az MDF számára viszont kedvező volt az, hogy a könnyebb kormányozhatóság érdekében radikálisan csökkentették a minősített, kétharmados többséggel elfogadható törvények számát. Göncz Árpád mint az országgyűlés elnöke az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget töltötte be, így az országgyűlés megbízott elnökévé Szabad György (MDF) alelnököt választották meg.

1990. május 3. Antall József, a választásokon legtöbb mandátumot szerzett Magyar Demokrata Fórum elnöke kapott kormányalakítási megbízást. Az MDF először az FKGP-vel folytatott koalíciós tárgyalásokat. A két párt kölcsönösen elfogadta a másik mezőgazdasági programját mint a koalíciós tárgyalások alapját. Ezt követően került sor az MDF és a KDNP közötti tárgyalásokra, majd a három párt közös koalíciós tárgyalásaira. Ezzel párhuzamosan folyt a törvényalkotás a polgári demokráciára jellemző intézmények kialakításáról, benne a miniszterelnöki felelősség elvének érvényre juttatásáról is.

1990. május 9. A kormányalakítás előtt az országgyűlés módosította az Alkotmányt (1990. évi XXIX. tv.). A törvény szerint a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. Így megszűnt az 1945 óta fennálló miniszterelnök-helyettesi tisztség, valamint az 1988-ban újból bevezetett államminiszteri tisztség is. A miniszterelnököt a kormány megalakításától kezdve az általa kijelölt miniszter helyettesítette. A második világháború óta először vezették be ismét a tárca nélküli miniszter tisztségét. A tárca nélküli miniszterek a kormány által meghatározott feladatokat látták el. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés tagjai egyszerű többséggel választják meg. A miniszterelnök személyének megválasztásáról és a kormány programjának elfogadásáról a parlament egyazon szavazással határoz.

Az új kormány megalakulása előtt jelentős strukturális változásokat hajtottak végre a kormányzat szerkezetében (1990. évi XXX. tv.). Művelődési és Közoktatási Minisztérium lett a Művelődési Minisztérium új neve, Földművelésügyi Minisztérium a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumé, valamint Népjóléti Minisztérium a Szociális és Egészségügyi Minisztériumé. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a korábbi ipari minisztériumi feladatok mellé megkapta a megszűnő Kereskedelmi Minisztériumtól a belkereskedelmi és az idegenforgalmi feladatokat. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma a kereskedelmi tárca külgazdasággal kapcsolatos kormányzati teendők ellátására szerveződött. Környezetvédelmi Minisztérium lett a korábbi Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumból, Közlekedési és Hírközlési Minisztérium pedig a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumból. Ismét felállították a Munkaügyi Minisztériumot, amely a megszűnő Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal feladatait vette át. A szintén megszűnő Országos Tervhivatal feladatai a Pénzügyminisztériumhoz kerültek.

1990. május 15. Az országgyűlés törvényt alkotott az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról (1990. évi XXXIII. tv.). A megalakuló Miniszterelnöki Hivatal ekkor vette át a megszűnő Minisztertanács Titkársága szerepét, a kormány testületi működésével kapcsolatos feladatokat. A törvény rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalban és a minisztériumokban működő politikai államtitkárokról, címzetes államtitkárokról, közigazgatási államtitkárokról és a helyettes államtitkárokról. A politikai államtitkár feladata a miniszter országgyűlési képviseletének segítése, e tisztségében a minisztert teljes jogúan helyettesíti. Címzetes államtitkár meghatározott feladatok végrehajtására nevezhető ki. A politikai és a címzetes államtitkárokat a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, megbízatásuk a kormány megbízatásának megszűnéséig tart. A közigazgatási államtitkárok a minisztériumok hivatali apparátusának vezetői, kinevezésük az előzőekben leírtaknak megfelelően történik, megbízatásuk azonban határozatlan időre szól. A helyettes államtitkárokat a közigazgatási államtitkárok javaslatára a miniszter nevezi ki meghatározatlan időre, feladatukat a közigazgatási államtitkár irányítása alapján végzik. A helyettes államtitkári tisztség létrehozásával megszűnt a miniszterhelyettesi tisztség.

1990. május 23. Az előző napi vita után lezárult a kormányprogram vitája. A rendszerváltás dinamikája és a választások óta eltelt idő rövidsége miatt nem készült részletes kormányprogram, hanem megszületett az „Irányelvek" - a kormány programjához. Az országgyűlés - a módosított alkotmánynak megfelelően - egyazon szavazással elfogadta a kormány programját, és miniszterelnökké választotta Antall Józsefet (218 igen, 126 nem és 8 tartózkodás). Az 17 tagú Antall-kormányban a Magyar Demokrata Fórum 9, a Független Kisgazdapárt 4, a Kereszténydemokrata Néppárt 1, párton kívüli politikusok 3 miniszteri posztot kaptak. (A részletesen kidolgozott kormányprogram 1990. szeptember 25-én jelent meg.)

1990. július 19. Boross Péter, a Miniszterelnöki Hivatal addigi politikai államtitkára kapott tárca nélküli miniszteri kinevezést, s e minőségében feladata a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal felügyelete. Kinevezésével a kormány tagjainak létszáma 18-ra nőtt.

1990. augusztus 28. Miniszterelnöki rendelet szabályozza a miniszterelnök és a miniszterek helyettesítési rendjét. A miniszterelnököt a belügyminiszter - Horváth Balázs - helyettesíti (1/1990. ME rendelet).

1990. augusztus 3. Göncz Árpádot az országgyűlés köztársasági elnökké választotta. A köztársasági elnök közvetlen választásáról 29-én megtartott népszavazáson a választópolgároknak mindössze 13,98 százaléka vett részt. Az érvénytelen népszavazás után elhárult az akadály a köztársasági elnöki tisztség ideiglenességének megszüntetése elől. Az elnökválasztáson Göncz Árpád volt az egyetlen jelölt, így az első fordulóban köztársasági elnökké választották (a 310 leadott szavazatból 308 érvényes, 295 igen szavazat). Lezárult az ideiglenesség időszaka a parlament első embere esetében is, az országgyűlés elnökévé Szabad Györgyöt, az eddigi megbízott elnököt választották.

1990. szeptember 15. Két minisztérium neve és feladatköre változott meg az országgyűlés döntése alapján (1990. évi LXVIII. tv.), ugyanis az 1990. májusi szervezeti változások után a vízügyi és az építésügyi kormányzati feladatok átmenetileg nem találtak gazdára. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a Környezetvédelmi Minisztériumnak az építésügy feladataival történő bővülését fejezte ki az elnevezésben is, míg a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium esetében ez a vízügy kormányzati teendőinek a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumhoz történő telepítését jelentette. Ugyanekkor született kormányrendelet, amely szabályozta a négy tárca nélküli miniszter feladatait (51/1990. Korm. rendelet).

1990. szeptember 25. Megjelent az Antall-kormány részletesen kidolgozott programja: „A nemzeti megújhodás programja. A köztársaság első három éve."

1990. december 20. Az Antall-kormány első átalakítása két napot vett igénybe. Kupa Mihály pénzügyminiszter került a lemondott Rabár Ferenc helyére. Botos Katalin és Pungor Ernő tárca nélküli miniszteri kinevezést kapott.

1990. december 21. Az Antall-kormány második összetételében folytatta munkáját. Boross Péter, addigi tárca nélküli miniszter, került a Belügyminisztérium élére, így ettől kezdve ő helyettesítette a miniszterelnököt. Elődje, Horváth Balázs tárca nélküli miniszterként továbbra is a kormány tagja maradt. Boross korábbi feladatkörére - a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal felügyeletének ellátására - Gálszécsy András tárca nélküli miniszter kapott megbízatást. Összességében a májusi induláshoz képest a kormány tagjainak száma 17-ről 21-re, a tárca nélküli miniszterek száma háromról hétre emelkedett.

1991. január 16. A kisgazdapárti miniszterek cseréjével folytatódott a kormány átalakítása. Gergátz Elemér került a földművelésügyi tárca élére, elődje, Nagy Ferenc József pedig tárca nélküli miniszterként a kormányból távozó Gerbovits Jenő feladatkörét vette át. Kiss Gyula - addigi tárca nélküli miniszter - került a Munkaügyi Minisztérium élére a távozó Győriványi Sándor helyére. A tárca nélküli miniszterek feladatainak újraszabályozása 1991. február 16-án történt meg (27/1991. Korm. rendelet).

1991. december 9. Bod Péter Ákos felmentést kapott az ipari és kereskedelmi tárca vezetése alól, majd ugyanezen a napon a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki. Az új miniszter kinevezéséig ideiglenesen Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter az ipari tárca irányítását is ellátta.

1991. december 14. Botos Katalin tárca nélküli miniszter eddigi feladatai mellé megkapta az Állami Bankfelügyelethez kapcsolódó kormányzati teendők irányítását is (154/1991. Korm. rendelet).

1991. december 17. Szabó Iván kapott kinevezést az ipari és kereskedelmi tárca élére. Elődjét, Bod Péter Ákost 1990. december 9-én mentették fel.

1992. január 23. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter váltotta fel Botos Katalint, aki az Állami Bankfelügyelet elnöke lett. Részben a minisztercsere következtében három tárca nélküli miniszter feladatait változtatták meg (14/1992. Korm. rendelet).

1992. február 29. A köztársasági elnök felmentette a lemondott Gálszécsy András tárca nélküli minisztert. Miniszteri kinevezés híján a következő időszakban Boross Péter belügyminiszter látta el a polgári titkosszolgálatok felügyeletét.

1992. június 18. Füzessy Tibor (KDNP) kapott tárca nélküli miniszteri kinevezést, feladata a polgári titkosszolgálatok felügyeletének ellátása lett (120/1992. Korm. rendelet). Füzessy kinevezésével egyről kettőre nőtt a KDNP-hez tartozó miniszterek száma.

1992. december 11. Pungor Ernő tárca nélküli miniszter az eddigi feladatok mellé megkapta a nukleáris anyagokkal kapcsolatos kormányzati teendőket is (160/1992. Korm. rendelet).

1993. február 11. E napi hatállyal fogadta el a köztársasági elnök Kupa Mihály pénzügyminiszter lemondását. Ettől kezdve - ideiglenesen - Pongrácz Tibor, a minisztérium politikai államtitkára vezette a tárcát. 1993. február 18. és 23. között Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter kapott ideiglenes megbízást a Pénzügyminisztérium vezetésére.

1993. február 22. Az Antall-kormány harmadik összetételben alakult újjá. E napon 5 miniszter távozott a kormányból, s megszűnt három tárca nélküli miniszteri poszt is. Felmentését kérte Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter és Horváth Balázs tárca nélküli miniszter. A miniszterelnök Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási, Gergátz Elemér földművelésügyi, valamint Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter felmentését kérte a köztársasági elnöktől. A kormány teljes rekonstrukciója három napot vett igénybe. Schamschula Györgyöt (addig munkaügyi minisztériumi politikai államtitkár) közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterré nevezték ki. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter megbízatása megszűnt, és átvette a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetését. A Horváth Balázs lemondásával megüresedett tárca nélküli miniszteri posztot nem töltötték be. A kormány létszáma 21-ről ismét 18-ra csökkent, annak következtében a tárca nélküli miniszterek száma hétről négyre változott, ennek megfelelően ismét átrendezték a közöttük lévő munkamegosztást (42/1993. Korm. rendelet).

1993. február 23. Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési, Szabó János pedig földművelésügyi miniszteri kinevezést kapott.

1993. február 24. Szabó Iván a pénzügyi tárcára cserélte korábbi ipari és kereskedelmi miniszteri posztját. Helyére Latorcai János került.

1993. december 12. Elhunyt Antall József miniszterelnök. Az ügyvezető miniszterelnök Boross Péter belügyminiszter lett. Antall Józsefet 1993. október 6-tól november 5-ig a németországi, majd november 20-tól itthoni gyógykezelése alatt Boross Péter belügyminiszter helyettesítette.

1993. december 21. A parlament megvitatta a miniszterelnök-jelölt programját, a választásokig hátralévő rövid időre való tekintettel részletes kormányprogram nem készült, Boross Péter vállalta a folytonosságot az előző kormány „Nemzeti megújhodás programjá"-val. A miniszterelnök személyéről és a kormány programjáról egyazon szavazással döntött az országgyűlés (201 igen, 152 nem, 5 tartózkodás). A Boross-kormány az elődjétől csak annyiban tért el, hogy Boross helyett a belügyminiszteri posztot Kónya Imre, az MDF addigi frakcióvezetője foglalta el. A miniszterelnököt ezek után a honvédelmi miniszter - Für Lajos - helyettesítette (3/1993. ME rendelet).

* * *

1994. május 8-án, majd második fordulóban május 29-én tartottak országgyűlési képviselő-választásokat. A választások eredményeként ugyanaz a hat párt alakíthatott parlamenti frakciót, mint 1990-ben. A választásokon mandátumot szerzett: 386 képviselő; pártonkénti megoszlásuk: Magyar Szocialista Párt (MSZP) 209, Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 69, Magyar Demokrata Fórum (MDF) 38, Független Kisgazdapárt (FKGP) 26, Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 22, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) 20; valamint az Agrárszövetség és a liberális pártok közös jelöltjeként 1-1 képviselő.

1994. június 28. Az országgyűlés alakuló ülésén Gál Zoltánt (MSZP) választották az országgyűlés elnökévé. Göncz Árpád köztársasági elnök Horn Gyulát, a Magyar Szocialista Párt elnökét bízta meg kormányalakítással. Bár a szocialisták abszolút többséget szereztek a parlamentben, a koalíciós kormányzás mellett döntöttek. Az MSZP 1994. június 4-ei kongresszusa és az SZDSZ 1994. június 5-ei küldöttgyűlése egyaránt a koalíciós tárgyalások megkezdésére adott megbízatást, majd 1994. június 26-án mindkét párt legfelsőbb irányító testülete elfogadta a koalíciós megállapodást. A szokatlanul hosszú, csaknem százoldalas megállapodás részletesen szabályozta a koalíciós kormányzás feladatait és az együttműködés formáit. A megállapodásban szerepelt a „miniszterelnök koalíciós helyettese" mint olyan kormánytag, aki az SZDSZ részéről a kormányzati munka során gyakorolja az egyeztetési és egyetértési jogot.

1994. július 5. A parlament módosította a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt (1994. évi LVI. tv.). Jelentős változás a központi államigazgatási feladatok tárcák közötti elosztásában nem történt. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma megszűnt. Feladatainak többségét a (változatlan elnevezésű) Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kapta meg, míg a diplomáciai jellegű feladatok a Külügyminisztériumhoz kerültek.

1994. július 15. A parlament egy aktussal (265 igen, 93 nem és 1 tartózkodással) elfogadta a Horn-kormány programját („A Magyar Köztársaság kormányának programja 1994-1998") és a miniszterelnök személyét. Az új kormány 14 tagú lett, három minisztert az SZDSZ delegált (a belügyminisztert, a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, valamint a művelődési és közoktatási minisztert). A tárca nélküli miniszterek közül csak a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri poszt maradt meg (108/1994. Korm. rendelet). Az állami vagyonnal, benne a privatizációval foglalkozó szervezetek a pénzügyminiszter felügyelete alá kerültek. A miniszterelnököt a pénzügyminiszter - ekkor Békesi László - helyettesítette (1/1994. ME rendelet).

1995. március 1. Bokros Lajost pénzügyminiszterré nevezték ki, miután Békesi Lászlót saját kérésére felmentették. Suchman Tamás személyében ismét tárca nélküli miniszter felügyelte a privatizációval kapcsolatos feladatokat (17/1995. Korm. rendelet), így a kormány 15 tagúra bővült. A március 12-ei kormányülés után - amelyen elfogadták a gazdasági helyzet romlása által indokolt szigorító intézkedéseket („Bokros-csomag") - két miniszter is bejelentette a lemondását. Pótlásukra a következő három hétben került sor. Békesi távozása után a miniszterelnököt értelemszerűen Bokros Lajos helyettesítette.

1995. március 17. A köztársasági elnök elfogadta Kovács Pál népjóléti miniszter felmentési kérelmét. Az új miniszter kinevezéséig (április 3.) a tárcát Kökény Mihály, a minisztérium politikai államtitkára vezette.

1995. április 1. Nikolits István tárca nélküli (titkosszolgálati) miniszter kapott kinevezést a lemondott Katona Béla után.

1995. április 3. Szabó György kapta meg a március 17-én megüresedett népjóléti miniszteri tisztséget.

1995. július 16. Dunai Imre az ipari és kereskedelmi miniszter posztján követte a felmentett Pál Lászlót.

1995. augusztus 4. Göncz Árpád megkezdte köztársasági elnöki működésének második ciklusát. Június 19-én a parlament döntött a köztársasági elnök személyéről. A szükséges 50 képviselői ajánlást két jelölt szerezte meg: a kormánykoalíció továbbra is Göncz Árpádot, míg az ellenzék többsége (Polgári Szövetség néven) Mádl Ferencet jelölte. Az FKGP nem vett részt a szavazáson, mondván: a köztársasági elnök közvetlen, nép általi megválasztását tartja kívánatosnak. Az erről szóló népszavazás elrendelésének kezdeményezését azonban az országgyűlés elutasította. Az első szavazás alapján történő megválasztáshoz a képviselők kétharmadának, 258 főnek a szavazatára volt szükséges. A titkos szavazáson Göncz Árpád 259, Mádl Ferenc 76 szavazatot kapott, míg 14-en érvénytelenül voksoltak.

1995. december 1. Kiss Péter a Munkaügyi Minisztérium élére kapott kinevezést, miután Kósáné Kovács Magda lemondott.

1996. január 1. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszteri kinevezést kapott Fodor Gábor lemondása után. A tárca élére a koalíciós megállapodás értelmében az SZDSZ delegálta a minisztert.

1996. március 1. Medgyessy Péter vette át pénzügyminiszteri posztot az egy év után lemondott Bokros Lajostól. Bokros távozása után a miniszterelnököt Kuncze Gábor (SZDSZ) belügyminiszter helyettesítette (1/1996. ME rendelet).

1996. szeptember 6. Suchman Tamás ipari és kereskedelmi miniszter került a lemondott Dunai Imre helyére. Suchmant felmentették a tárca nélküli miniszteri tisztség alól, a privatizáció kormányzati felügyeletét azonban - még csaknem hat hétig - továbbra is ő látta el.

1996. október 15. Felmentették Suchman Tamás ipari és kereskedelmi minisztert. Miután a tárcát nem azonnal töltötték be, a két időpont között Kiss Péter munkaügyi miniszter ideiglenesen ellátta az ipari és kereskedelmi tárca vezetését, valamint a privatizáció felügyeletét is.

1996. október 8. Az országgyűlés törvényt fogadott el a minisztériumok felsorolásának módosításáról (1996. évi LXXIV. tv.). Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium megnevezés lépett a korábbi Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyébe. A privatizációért felelős miniszter nem jelentett új kormánytagot, a tisztség korábbi megnevezéséből elmaradt a „tárca nélküli" kitétel. (Az államigazgatási gyakorlatban és az okmányokban a régi elnevezés is használatban maradt.)

1996. október 29. Fazekas Szabolcs lett az új ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, mivel elődjét, Suchman Tamást 1996. október 15-ei hatállyal felmentették. Csiha Judit, az igazságügyi minisztérium korábbi politikai államtitkára mint privatizációért felelős miniszter miniszteri kapott kinevezést.

1996. november 30. Szabó György népjóléti minisztert saját kérésére felmentették. Az új miniszter kinevezéséig (december 16.) a tárcát Kökény Mihály, a minisztérium politikai államtitkára vezette.

1996. december 16. Nagy Frigyes földművelésügyi miniszteri kinevezést kapott a felmentett Lakos László után. Kökény Mihály, a tárca addigi politikai államtitkára került a Népjóléti Minisztérium élére, miután elődjét, Szabó Györgyöt 1995. november 30-i hatállyal felmentették.

1997. július 1. Az országgyűlés törvényt fogadott el a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről (1996. évi LXXIV. tv.). A törvény részletesen szabályozta a választhatóság és a kinevezés feltételeit, az összeférhetetlenségeket, a jogviszony keletkezését és az állami vezetőket megillető juttatásokat.

* * *

1998. május 10-én, majd második fordulóban május 24-én tartottak országgyűlési képviselő-választásokat. A választások eredményeként hat párt alakíthatott parlamenti frakciót. A 386 országgyűlési képviselő pártonkénti megoszlása: Fidesz-Magyar Polgári Párt (Fidesz-MPP) 144 képviselő, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 134, a Független Kisgazdapárt (FKGP) 44, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 22, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) 17, a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 14. Függetlenként Kupa Mihály egykori pénzügyminiszter is képviselő lett.

1998. június 18. Az országgyűlés alakuló ülésén Áder Jánost (Fidesz) választották a parlament elnökévé. Göncz Árpád köztársasági elnök Orbán Viktort, a Fidesz elnökét bízta meg kormányalakítással. A koalíciós tárgyalások lezárásakor, 1998. június 24-én a Fidesz és az FKGP, valamint a Fidesz és az MDF külön kötött megállapodást a koalíciós kormányzásról és együttműködésről. A pártok országgyűlési képviselőcsoportjai között viszont 1998. június 28-án háromoldalú megállapodás született. Míg a kormányzati együttműködés dokumentumait a pártok elnökei írták alá, addig ez utóbbit a pártok frakcióvezetői.

1998. június 30. A parlament új törvényt fogadott el a minisztériumok felsorolásáról (1998. évi XXXVI. tv.), amely jelentős struktúraváltozást eredményezett. A Miniszterelnöki Hivatal élén ettől kezdve miniszter állt. Ezt a lehetőséget már az előző ciklusban alkotott törvény is tartalmazta (1997. évi LXXIX. tv. a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről). A Művelődési és Közoktatási Minisztérium kettévált, a kulturális ágazat irányítását ettől kezdve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma végezte, míg a tárca többi feladata az Oktatási Minisztériumnál maradt. Létrejött a Szociális és Családügyi Minisztérium, amelyhez a megszűnő Népjóléti Minisztérium egészségügyi ágazatának feladatai mellett a szintén megszűnő Munkaügyi Minisztérium teendőit is átvette - kivéve a szakoktatás irányítását, melynek gazdája az Oktatási Minisztérium lett. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium átvette a területfejlesztés feladatait a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól, így annak elnevezése ismét Környezetvédelmi Minisztérium lett. A korábban ide telepített műemlékvédelem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához került. A Gazdasági Minisztérium nevet az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium elnevezés váltotta fel.

1998. július 6. A parlament egyazon szavazással (222 igen, 119 nem és 8 tartózkodás) fogadta el a miniszterelnök személyét: Orbán Viktort és kormányprogramját („Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért"). A szavazás után - a rendszerváltás utáni időszak addigi három kormányalakításától eltérően - nem került sor azonnal a kormány megalakítására. A miniszterelnök megszavazása után két nap elmúltával hozták nyilvánosságra a köztársasági elnök határozatát a miniszterek kinevezéséről.

1998. július 8. Megalakult a 17 fős Orbán-kormány. A nagyobbik koalíciós partner, az FKGP négy miniszteri posztot kapott: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium és egy tárca nélküli miniszter (a PHARE program kormányzati koordinációja - 164/1998. Korm. rendelet). A kisebbik koalíciós párt, az MDF egy tárcát, az igazságügyit irányíthatta. A Fidesz 12 posztra jelölhetett minisztert, amelyből a Kereszténydemokrata Szövetség is kapott egyet (Szociális és Családügyi Minisztérium), míg több tárca a vezető kormánypárthoz közelálló szakembereknek jutott (Gazdasági Minisztérium, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma). A miniszterelnök helyettesítését Kövér László, a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter végezte (1/1998. ME rendelet).

1999. január 1. Deutsch Tamás került az újonnan alakított Ifjúsági és Sportminisztérium élére. A minisztérium létrehozásáról egy 1998. december 22-én elfogadott törvény (1998. évi LXXXVI. tv.) rendelkezett. A tárca a megszűnt Országos Testnevelési és Sporthivatal teendőit vette át. A kormány létszáma így 17-ről 18-ra nőtt.

2000. január 1. Matolcsy György foglalta el a gazdasági miniszteri posztot a felmentett Chikán Attila után. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma élén Rockenbauer Zoltán váltotta fel Hámori Józsefet.

2000. május 3. Demeter Ervin, korábbi MDF-politikus, a tárca politikai államtitkára vette át a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszteri tisztséget. Elődje, Kövér László lemondott, mivel még az év januárban a Fidesz elnökévé választották. Kövér távozása után a miniszterelnök helyettesítéséről 2001. november 17-én született miniszterelnöki rendelet (3/2001. ME rendelet), a helyettesítés addig eseti megbízás alapján történt.

2000. június 1. Nógrádi László kapott megbízást a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetésére. A korábbi miniszter, Katona Kálmán lemondott, miután nem értett egyet a tárca feladatkörének átalakításával, a hírközlési feladatoknak a Miniszterelnöki Hivatalba történő áthelyezésével. Az új elnevezésű minisztérium megalakításáról június 23-án született törvény.

2000. június 20. Ligetvári Ferenc követte a környezetvédelmi tárca éléről lemondott Pepó Pált, ez volt az első kisgazdapárti miniszter cseréje a kormányban.

2000. június 23. Létrejött a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium. A feladatok átcsoportosítása miatt megszűnt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a hírközlési feladatok a Miniszterelnöki Hivatalba kerültek (2000. évi LXXXIX. tv.).

2000. augusztus 4. Mádl Ferenc megkezdte ötéves köztársasági elnöki megbízatását. 2000. június 5-én és 6-án szavazott a parlament a köztársasági elnök személyéről. A parlamenti ellenzék - 1995-től eltérően - nem állított jelöltet. A harmadik szavazáson - ahol a tisztség betöltésére már a jelenlévő képviselők szavazatainak többsége elegendő - 243 igen, 96 nem és 12 érvénytelen szavazattal Mádl Ferencet köztársasági elnökké választották. Mádl 1990 májusától tárca nélküli, majd 1993 februárjától művelődési miniszterként tagja volt az Antall-, majd a Boros-kormánynak.

2000. december 1. Fónagy János, a Miniszterelnöki Hivatal addigi politikai államtitkára lett a közlekedési és vízügyi miniszter a lemondott Nógrádi László után. Az FKGP javaslata alapján Turi-Kovács Béla került a környezetvédelmi miniszteri posztra a visszahívott Ligetvári Ferenc után.

2001. január 1. Varga Mihály, a pénzügyminisztérium politikai államtitkára kapott megbízást a tárca vezetésére. Elődjét, Járai Zsigmondot a köztársasági elnök 2001. március 2-ától hat évre kinevezte a Magyar Nemzeti Bank elnökének. Egészségügyi miniszterként Mikola István követte a nyugállományba kerülő Gógl Árpádot.

2001. február 15. Lemondott Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Személyében a nagyobbik koalíciós partner, az FKGP elnöke távozott a kormányból. A kisgazdapárti Boros Imre tárca nélküli minisztert jelölték ki a tárca ideiglenes vezetésére.

2001. március 26. Vonza András, a kisgazdapárt szakpolitikusa kapott kinevezést a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca élére.

2001. július 16. Pálinkás József, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára követte a tárca élén a lemondott Pokorni Zoltánt. Pokornit az év májusában a Fidesz elnökévé választották.

2001. november 17. Miniszterelnöki rendelet értelmében a miniszterelnököt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - ekkor Stumpf István - helyettesíti (3/2001. ME rendelet).

* * *

2002. április 7-én, majd második fordulóban április 21-én tartották meg a soros általános országgyűlési képviselőválasztásokat. A választások eredményeként mindössze három jelölő szervezet lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A Fidesz és az MDF közös listát és képviselőjelölteket állított, ám az MDF a külön frakció létrehozása mellett döntött. Így a 386 országgyűlési képviselőből négy parlamenti frakció alakult: Magyar Szocialista Párt (MSZP) 178, Fidesz-Magyar Polgári Párt (Fidesz-MPP) 164, Magyar Demokrata Fórum (MDF) 24 és Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 20 képviselővel.

2002. május 15. A parlament alakuló ülésén Szili Katalint (MSZP) választották meg az országgyűlés elnökének. Mádl Ferenc köztársasági elnök Medgyessy Pétert, az MSZP listavezetőjét bízta meg kormányalakítással. Mivel az MSZP nem rendelkezett abszolút többséggel, így az SZDSZ-szel együtt alakított koalíciós kormányt.

2002. május 21. Az országgyűlés elfogadta a minisztériumok felsorolásáról szóló új törvényt (2002. évi XI. tv.). Ezúttal ismét jelentős struktúraváltozás történt. Létrejött az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, amely az Egészségügyi Minisztérium, valamint a Szociális és Családügyi Minisztérium összevonásával alakult meg. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a régi Gazdasági Minisztérium feladatai mellé megkapta a közlekedéssel kapcsolatos ágazati irányítást is. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hasonló módon végrehajtott feladatátrendezéssel jött létre. Az átrendezés következtében megszűnt a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium. Megalakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, amely a munkaügyi és foglalkoztatáspolitikai feladatköröket vette át a régi Gazdasági Minisztériumtól, valamint a régi Szociális és Családügyi Minisztériumtól, a felnőttképzést pedig az Oktatási Minisztériumtól. Az újonnan alakult Informatikai és Hírközlési Minisztérium a korábban a Miniszterelnöki Hivatalba telepített hírközlési feladatok mellett a korábbi Informatikai Kormánybiztosság feladatainak ellátására is megbízást kapott. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a korábbi Ifjúsági és Sportminisztérium feladatainak kiterjesztését jelentette. A Miniszterelnöki Hivatal élére ismét miniszteri beosztású tisztviselő került, aki egyben a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat is felügyelte, így az ilyen tárca nélküli miniszteri poszt több mint tíz év után megszűnt.

2002. május 27. A parlament egyazon szavazással (197 igen, 178 nem és 1 tartózkodás) fogadta el a miniszterelnököt és a kormányprogramot („Cselekedni most és mindenkiért - a Nemzeti Közép Demokratikus Koalíciójának kormányprogramja"). A 16 fős Medgyessy-kormányban a koalíciós tárgyalásokon született megállapodásnak megfelelően a 15 tárcából négyet az SZDSZ jelölhetett (a gazdasági és közlekedési minisztert, az informatikai és hírközlési minisztert, a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, valamint az oktatási minisztert). A miniszterelnököt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - ekkor Kiss Elemér - helyettesítette (1/2002. ME rendelet).

2002. július 2. Módosították a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997-ben elfogadott törvényt (2002. évi XVII. tv.). A finom-szabályozáson túl érdemi változás azonban nem történik.

2003. február 21. Kiss Elemér lemondott a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteri tisztségéről. Ideiglenesen - március 3-ig - Szekeres Imre általános jogkörű politikai államtitkár vette át a hivatal irányítását.

2003. március 3. Kiss Péter a munkaügyi tárcától került a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) élére, miután Kiss Elemér február 21-én lemondott. Foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterré Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium korábbi politikai államtitkára kapott kinevezést. A miniszterelnök helyettesítését Kiss Péter - mint a MeH vezetője - látta el.

2003. május 8. Feladatátrendezés következtében a területfejlesztés, területrendezés, valamint az idegenforgalom kormányzati igazgatási feladatai elkerültek a Miniszterelnöki Hivatalból (2003. évi XXVII. tv.).

2003. május 19. Három miniszter cseréjével és két új tárca nélküli miniszter kinevezésével a Medgyessy-kormány a második összetételében működött tovább, immár 18 taggal. A nemzeti kulturális örökség miniszteri székében Hiller István, az oktatási tárca korábbi politikai államtitkára követte Görgey Gábort. Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója váltotta fel Jánosi Györgyöt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium élén. A környezetvédelmi és vízügyi minisztérium élére - az SZDSZ-es Kóródi Mária után - Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója került. Két tárca nélküli minisztert is kineveztek: Juhász Endre az európai integrációs ügyek koordinációjáért lett felelős (70/2003. Korm. rendelet), míg Lévai Katalin esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter lett (107/2003. Korm. rendelet).

2003. szeptember 15. Kökény Mihály, a tárca politikai államtitkára került az egészségügyi, szociális és családügyi tárca élére, miután Csehák Judit lemondott tisztéről.

2004. február 16. Draskovics Tibor váltotta a Pénzügyminisztérium élén László Csabát. Draskovics addig címzetes államtitkárként a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője volt.

2004. április 30. Juhász Endre európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter megbízatása megszűnt. Posztját nem töltötték be, ugyanis május 1-jével Magyarországot - tíz másik országgal együtt - felvették az Európai Unió tagjai közé. Juhász 2004. május 11-étől az Európai Bíróság bírája lett. A kormány létszáma 18-ról 17-re csökkent.

2004. június 14. Göncz Kingát esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszterré nevezték ki, aki Lévai Katalint váltotta a tisztségben. Lévait a június13-án megtartott választásokon az Európai Parlament képviselőjévé választották.

2004. augusztus 18. Medgyessy Péter miniszterelnök három miniszter cseréjével és egy új tárca nélküli miniszter kinevezésével kívánta átalakítani kormányát. Az SZDSZ azonban ragaszkodott Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter kormányban való maradásához, és kinyilvánította bizalmatlanságát a miniszterelnök iránt. Ezzel - a rendszerváltás óta először - kormányválság alakult ki. 19-én az MSZP Elnöksége is megvonta bizalmát a miniszterelnöktől, és döntött arról, hogy a miniszterelnök-váltást a konstruktív bizalmatlansági indítvány segítségével oldják meg. 21-én az MSZP Elnöksége és Országos Választmánya 25-ére összehívta a párt rendkívüli kongresszusát, melynek feladatává az új miniszterelnök-jelölt megválasztását tették. E tisztségre Kiss Pétert (a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter) és Gyurcsány Ferencet (gyermek-, ifjúsági és sportminiszter) ajánlották. Augusztus 25-én a kongresszus 453:166 arányban (73,18:26,82 százalék) Gyurcsány mellett döntött. Medgyessy Péter még a kongresszusi vita alatt hivatalosan is benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknél, így a konstruktív bizalmatlanság elvének alkalmazása lehetetlenné vált. 26-án a köztársasági elnök - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - azt az alkotmányértelmezést tette magáévá, hogy a kormányfő lemondásától kezdve 30 napig a kormány ügyvezető kormányként működik tovább. Az augusztus 27-én megjelent miniszterelnök rendelet (1/2004. ME rendelet) a miniszterelnök helyettesítésével - az új kormány megalakulásáig - Gyurcsány Ferencet bízta meg.

2004. szeptember 27. A köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet bízta meg a kormányalakítással. Ettől kezdve a minisztertanács ugyancsak ügyvezető kormányként működött tovább.

2004. szeptember 29. A parlament megkezdte és befejezte a vitát a kormányprogramról („Lendületben az ország! A köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért 2004-2006"). A szavazás eredményeként (197 igen, 12 nem, tartózkodás nélkül - a Fidesz képviselői nem szavaztak) Gyurcsány Ferenc kapott megbízást a program végrehajtására és a kormányalakításra.

2004. október 4. A miniszterelnöki megbízás után öt nappal megalakult a 18 fős Gyurcsány-kormány. A Medgyessy-kormányhoz képest hat új miniszter lett tagja a kabinetnek, négy tárca élén csere történt, és két új tárca nélküli miniszter is megbízatást kapott. A miniszterelnök helyett Göncz Kinga addigi tárca nélküli miniszter kapta meg a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vezetését. Az igazságügy élén Petrétei József vette át Bárándy Péter tisztségét, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban Csizmár Gábor, a tárca addigi politikai államtitkára vette át Burány Sándor feladatait, Kökény Mihály helyére, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium élére Rácz Jenő, az addigi közigazgatási államtitkár lépett. Az SZDSZ által delegált gazdasági és közlekedési miniszter posztját Kóka János foglalta el Csillag István után. A két új tárca nélküli miniszter közül Kolber István a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelt (293/2004. Korm. rendelet), míg Baráth Etele az európai ügyekért (334/2004. Korm. rendelet). A miniszterelnök helyettesítését a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - ekkor Kiss Péter - látta el (2/2004. ME rendelet).

2004. október 21. Az új kormányban megváltozott a feladatmegosztás (2004. évi XCV. tv.). Ismét létrejött Egészségügyi Minisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium feladatainak egészségügyön túli része az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz került, melynek jogelődje a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium volt. Ez a tárca kapta meg a fogyasztóvédelemmel és a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos ügyeket is. A sportügyek kormányzati feladatai a Miniszterelnöki Hivatalba kerültek, két másik feladatkört viszont máshová telepítettek: a határon túli magyarok ügyei a Külügyminisztériumhoz, míg az egyházügyi feladatok a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához kerültek át. A külgazdasági feladatokat a Külügyminisztériumtól a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, míg a lakásügyeket a Belügyminisztériumból a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszterhez telepítették.

2004. november 1. Somogyi Ferenc, a Külügyminisztérium addigi közigazgatási államtitkára került a tárca élére, miután elődjét, Kovács Lászlót november 22-étől öt évre az Európai Bizottság adó- és vámpolitikai biztosává választották.

2005. február 14. Bozóki András politológus került a lemondott Hiller Istvánt helyére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma élén. Hillert 2004. október 16-án az MSZP kongresszusa a párt elnökévé választotta.

2005. április 25. Veres János kapott kinevezést a pénzügyi tárca élére Draskovics Tibor megbízatásának megszűnése után. A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetői tisztségből került Veres a Pénzügyminisztérium élére.

2005. május 2. Gráf József került Németh Imre miniszter helyére a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban.

2005. augusztus 5. Megkezdte ötéves köztársasági elnöki megbízatását Sólyom László. A parlament 2005. június 6-án és 7-én szavazott a köztársasági elnök személyéről. A kormányzó MSZP Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét jelölte köztársasági elnöknek, a koalíciós partner SZDSZ azonban nem támogatta az MSZP jelöltjét. Az ellenzék jelöltje, Sólyom László 1990. augusztus 1-je és 1998. november 23-a között az Alkotmánybíróság elnöke volt. A választás ismét csak a harmadik fordulóban hozott eredményt: Sólyom László 185, míg Szili Katalin 182 szavazatot kapott; egy képviselő érvénytelen szavazatot adott le, míg az SZDSZ 20 képviselője közül 17 visszaadta a szavazólapot.

* * *

2006. április 9-én, majd a második fordulóban, április 24-én tartották meg a soros általános parlamenti képviselőválasztásokat. A választások eredményeként mindössze négy jelölő szervezet lépte át az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A Fidesz és a KDNP közös listát és képviselőjelölteket állított, ám a KDNP a külön frakció létrehozása mellett döntött. Így a 386 országgyűlési képviselő öt parlamenti frakciót alakított: Magyar Szocialista Párt (MSZP) 190, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség (Fidesz-MPSZ) 141, Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 23, Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 20, Magyar Demokrata Fórum (MDF) 11 képviselővel, továbbá egy független képviselő (Somogyért Egyesület).

2006. május 16. A parlament alakuló ülésén ismét Szili Katalint (MSZP) választották az országgyűlés elnökévé. Sólyom László köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet, az MSZP listavezetőjét bízta meg kormányalakítással. Mivel az Országgyűlésben az MSZP nem rendelkezett abszolút többséggel, így ismét az SZDSZ-szel együtt alakított koalíciós kormányt.

2006. május 30. Az országgyűlés elfogadta a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt (2006. évi LV. tv.). Ezúttal ismét jelentős struktúraváltozás történt. Megszűnt a belügyminisztérium, a rendészeti feladatok az igazságügyi tárcához kerültek, melynek neve a feladatbővülés után Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium lett. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium a korábbi belügyminisztérium rendészeti feladatokon kívüli teendőit látta el, továbbá ide telepítették a területfejlesztés, az építésügy, a lakásgazdálkodás és lakáspolitika, valamint az idegenforgalom miniszteriális feladatait is. Ugyancsak megszűnt az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, feladatait ezentúl a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium látta el. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium két korábbi tárca összevonásából szerveződött: az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ugyancsak két minisztérium összevonásával jött létre, megszűnt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium. A kutatás-fejlesztés feladatai a gazdasági tárcához, a szakképzésé pedig a szociális és munkaügyi tárcához kerültek. A korábbi két, tárca nélküli miniszter feladatai minisztériumokhoz kerültek, az Európai Unió közösségi politikájából adódó feladatokat ezentúl a külügyminiszter látta el, a területfejlesztéssel kapcsolatos teendők pedig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz kerültek.

Módosították a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997-ben elfogadott törvényt (2006. évi LVII. tv.). Megszűnt a politikai, a címzetes és a közigazgatási államtitkári tisztség, helyette az egységes államtitkári tisztség lépett. A helyettes államtitkárok megnevezése ezután szakállamtitkár lett.

2006. június 9. A parlament egyazon szavazással (206 igen, 159 nem és tartózkodás nélkül) fogadta el a miniszterelnököt és a kormányprogramot („Új Magyarország - Szabadság és szolidaritás - A Magyar Köztársaság kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010."). A 13 fős második Gyurcsány-kormányban a koalíciós tárgyalásokon született megállapodásnak megfelelően a 11 tárcából hármat az SZDSZ jelölhetett (a gazdasági és közlekedési minisztert, az egészségügyi minisztert, valamint a környezetvédelmi és vízügyi minisztert). A kormányfő helyettesítése ezúttal nem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, hanem elődjének, Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszternek a feladata lett (1/2006. ME rendelet).

2007. április 6. Lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter, a miniszteri feladatok ideiglenes ellátásával a miniszterelnök Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter bízta meg.

2007. április 23. Horváth Ágnes, a tárca korábbi politikai államtitkára kapott megbízatást az egészségügyi minisztérium vezetésére.

2007. május 7. Fodor Gábort nevezte ki a köztársasági elnök a távozó Persányi Miklós után a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium élére.

2007. június 1. Takács Albert került az igazságügyi és rendészeti minisztérium élére, miután Petrétei József miniszteri megbízatása megszűnt. Takács a miniszteri kinevezése előtt lemondott az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettesi tisztségéről.

2007. július 1. Három minisztérium élére került új tárcavezető, továbbá két tárca nélküli miniszter kinevezésével a második Gyurcsány-kormány a második összetételében működött tovább. A Miniszterelnöki Hivatal élére ismét Kiss Péter került, eddigi tárcáját, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot Lamperth Mónika, az eddigi önkormányzati és területfejlesztési miniszter vezette tovább. Lamperth tárcáját Bajnai Gordon, az eddigi fejlesztéspolitikai kormánybiztos vette át, s vitte a tárcához korábbi feladatait is. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal felmentett vezetője tárca nélküli miniszterként a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítását látta el (177/2007. Korm. rendelet). Draskovics Tibor, aki eddig kormánybiztosként volt felelőse az államreform feladatainak, tárca nélküli miniszteri megbízatást kapott a kormányzati igazgatás összehangolására (178/2007. Korm. rendelet). Az eddig 13 fős kabinet a két tárca nélküli miniszterrel 15 főre bővült, viszont az eddigi három kormánybiztosból kettő (Bajnai Gordon, Draskovics Tibor) a feladatokkal együtt a kormányba került. A kormányfő helyettesítése ismét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladata lett (3/2007. ME rendelet). Ez személyi változást ezúttal sem jelentett, 2003 márciusa óta Kiss Péter helyettesítette a miniszterelnököt.

2007. június 17. Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára bejelentette, hogy Budai Bernadett politikai elemző és Daróczi Dávid, a Kormányszóvivői Iroda vezetője lesznek a kormányszóvivők hétfőtől.

2007. június 25. Az államfő átadta a kinevezési okmányokat az új tárcavezetőknek és államtitkároknak. Szilvásy Györgyöt Kiss Péter váltotta a kancelláriaminiszteri poszton, Szilvásyt a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszterré nevezték ki. Lamperth Mónika önkormányzati miniszter szociális és munkaügyi miniszterként folytatta munkáját, az új önkormányzati miniszter Bajnai Gordon lett. Draskovics Tibort a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterré nevezték ki.

2007. szeptember 10. Lemondott Kovács Attila, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, akit Sólyom László köztársasági elnök május 7-én nevezett ki, így mindössze négy hónapig töltötte be ezt a posztot. Utódát, Kincses Gyulát október 1-jén nevezték ki EüM államtitkárrá.

2007. október 1. Sólyom László köztársasági elnök Juhász Gábort az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárának nevezte ki.

2007. december 3. Letette a miniszteri esküt az Országgyűlés előtt Kákosy Csaba, a gazdasági és közlekedési tárca új vezetője. Kákosy Csaba Kóka Jánost váltotta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) élén: a leköszönt miniszter július 20-án jelentette be, hogy az év végéig lemond a gazdasági és közlekedési miniszteri posztról, és a jövőben az SZDSZ elnöki posztjából fakadó feladatokra koncentrál.

2008. január 11. Benedek Fülöp szakállamtitkár távozott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból, míg Süth Miklós országos főállatorvos szakállamtitkári kinevezést kapott az agrártárcánál. Benedek Fülöp a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgató-helyetteseként folytatta munkáját. A távozó szakállamtitkár tevékenységi körét a tárca többi szakállamtitkára vette át, Süth Miklós országos főállatorvos továbbra is az élelmiszerbiztonsággal összefüggő területért felel.

2008. január.28. Bejelentette távozását a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára; Szetey Gábor lemondását január 31-ei hatállyal fogadták el. Szetey Gábor azzal indokolta a távozását, hogy munkájának nagy részét, a közigazgatás újítási fázisát elvégezte, és a korábbi cégétől most olyan, globális felelősségű állásajánlatot kapott, amit mindig is szeretett volna. Az államtitkárság irámyítását átmenetileg Kisfaludy Zoltán vette át.

2008. január.31. Az államfő kinevezte Ficsor Ádámot a MeH államtitkárává. A miniszterelnök új kabinetfőnöke február 1-jétől töltötte be posztját. Ficsor Ádám Gál J. Zoltánt váltotta a poszton, aki családi okokból kérte a felmentését Gyurcsány Ferenctől.

2008. február 13. A kormányszóvivő bejelentette, hogy Csizmár Gábor a Miniszterelnöki Hivatal (MeH), Simon Gábor a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM), Keller László pedig a Pénzügyminisztérium államtitkára lesz. Csizmár Gábor korábbi SZMM államtitkár a MeH-ben a társadalmi kapcsolatok koordinációjával foglalkozik. Helyére Simon Gábor kerül, aki az Országgyűlés foglalkoztatási bizottságának elnöke került. A MeH-ben Tordai Csaba ugyancsak államtitkárként tevékenykedik és a közigazgatási-szakmai feladatokért felel. Gilyán György, a kancellária szakállamtitkára a Külügyminisztérium szakállamtitkári posztját tölti be. Az Elektronikuskormányzat-központ kormánybiztosi feladatait Baja Ferenc látja el, államtitkári tisztsége megtartása mellett. Sárközy Tamás kormányfői tanácsadó lett, de nem kerül munkaviszonyba a MeH-ben, és munkájáért megbízási díjat sem kap.

2008. február 18. Draskovics Tibor addigi tárca nélküli miniszter váltotta Takács Albertet az igazságügyi és rendészeti miniszteri poszton. Takács Albert nem kapott újabb kormányzati szerepet. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszteri posztja megszűnt, ezzel párhuzamosan átalakult a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) munkarendje. A tárca nélküli miniszter korábbi feladatait a MeH felügyeli, ide tartoznak az igazgatási és társadalmi kapcsolatok. A kormánykabinet titkársága közvetlenül a miniszterelnök felügyelete alá került, ez a politikai irányítást és a stratégiai feladatokat érinti.

2008. március 9. Országos ügydöntő népszavazást tartottak három, a kormány reformlépéseit illető kérdésről. Az 50,51 százalékos részvétel mellett mindhárom kérdésben igen nagy arányban elutasító eredmény született (kórházi napidíj 84,08; vizitdíj 82,42; bevezetendő felsőoktatási tandíj 82,22 százalék). A népszavazás utáni helyzetben az MSZP 2008. március végi pártértekezletén a miniszterelnök bejelentette, hogy fel kívánja menteni Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. A miniszter asszony lemondott, s az őt delegáló SZDSZ 2008. április 30-ától megvonta támogatását a kormánytól. Ez további két miniszter, Fodor Gábor (2008 márciusában megválasztott pártelnök) és Kákosy Csaba távozását jelentette.

2008. március 17. A néspzavazás, majd az Országgyűlés döntése nyomán a vizitdíj és a kórházi napidíj április 1-jétől megszűnik, a tandíjat pedig be sem vezetik. Az Országgyűlés 199 igen, 1 nem szavazattal 149 tartózkodás mellett elfogadta a népszavazáson hozott döntések végrehajtásáról a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot.

2008. március 31. A miniszterelnök április 30-i hatállyal felmentette Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. Az SZDSZ szerint ez egyoldalú, egyeztetés nélküli lépés volt, ezért az SZDSZ-es kormánytagok az párt ügyvivő testületének döntése nyomán április 30-i hatállyal lemondtak posztjukról. Az SZDSZ-es kormánytagok közül csak Dióssy László, a GKM szakállamtitkára maradt a posztján.

2008. május 1.  Három szabaddemokrata miniszter előző napi távozásával csaknem két évtized után megszűnt a koalíciós kormányzás. A második Gyurcsány-kormányt innentől csak az MSZP képviselőcsoportja támogatta az Országgyűlésben, így az kisebbségi kormányként működött tovább.

2008. május 5. Négy minisztérium élére került új tárcavezető, és egy új tárca nélküli miniszter kinevezésével a második Gyurcsány-kormány harmadik összetételében működött tovább. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumban két szocialista politikus váltotta egymást, Szűcs Erika került Lamperth Mónika helyére. Az egészségügyi tárca élén Székely Tamás követte Horváth Ágnest, Szabó Pál lett a gazdasági és közlekedési miniszter Kákosy Csabát távozása után, míg Szabó Imre vette át a Környezetvédelmi és Vízügyi minisztérium irányítását Fodor Gábortól. Molnár Károly tárca nélküli miniszterként a kutatás-fejlesztés kormányzati összehangolásáért lett felelős.

2008. május 5. Letette esküjét az Országgyűlésben a Gyurcsány-kormány öt új minisztere: Szűcs Erika, Szabó Pál, Szabó Imre, Székely Tamás és Molnár Károly. Szűcs Erika a szociális és munkaügyi, Szabó Pál a gazdasági és közlekedési (a későbbiekben közlekedési, hírközlési és energetikai miniszter lesz), Szabó Imre a környezetvédelmi és vízügyi, Székely Tamás az egészségügyi tárcát irányítja, Molnár Károly pedig a tudománypolitikáért, a kutatás-fejlesztésért és a technológiai innovációért felelős tárca nélküli miniszter lett. A kormány hatodik új minisztere, Gyenesei István, az önkormányzati tárca leendő vezetője csak a kormányszerkezet átalakításának törvénybe foglalása után tehetett esküt. Nem kellett esküt tennie Bajnai Gordonnak, aki az újonnan megalakult Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetője lett.

2008. május 13. Létrejött a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium és az Önkormányzati Minisztérium. Az Országgyűlés 200 igen és 142 nem szavazattal fogadta el az új kormányszerkezetet tartalmazó törvényjavaslatot. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, továbbá az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium helyén három új tárca jön létre: az infrastrukturális ügyekért felelős Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium, a gazdaságfejlesztési ügyekért felelős Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, illetve az önkormányzati és az önkormányzatokhoz szorosan kapcsolódó más ügyekért felelős Önkormányzati Minisztérium.

2008. május 15. A kormányzati feladatok átcsoportosításával megváltozott a tárcák elnevezése, e feladatokat a korábbi két tárca helyett a továbbiakban három látta el (2008. évi XX. tv.). A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium feladatainak egy részét a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium vette át, Szabó Pál vezetésével. Megalakult a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, így a gazdasági és a területfejlesztési feladatok egy tárcához kerültek, melyet Bajnai Gordon vezetett.  A Területfejlesztési és Önkormányzati Minisztérium - a területfejlesztés feladatainak más tárcához telepítésével - megszűnt, s Gyenesei István vezetésével megalakult az Önkormányzati Minisztérium.

2008. október  6. A monorierdői vonatbaleset miatt lemondott Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, lemondását Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elfogadta.

2008. december 1. Molnár Csaba került a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium élére, miután az addigi tárcavezető, Szabó Pál miniszteri tisztsége Szabó Pál lemondása következtében megszűnt.

2008. december 1.  Letette miniszteri esküjét Molnár Csaba, a Gyurcsány-kormány új közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztere. Gyurcsány Ferenc kormányfő november 18-án közölte a szocialisták elnökségi ülésén a párt vezetésével, hogy a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárát jelöli Szabó Pál közlekedési miniszter helyére, és hivatalosan másnap kérte fel a Molnár Csabát a poszt betöltésére.

2009. április 14. Bajnai Gordont a konstruktív bizalmatlansági indítvány segítségével miniszterelnökké választották (204 igen, 8 tartózkodás, a Fidesz-MPSZ és a KDNP frakció nem vett részt a szavazásban). Az MSZP 77 képviselője az Alkotmány 39/A. szakasza értelmében bizalmatlansági indítványt nyújtott be a miniszterelnök ellen, egyidejűleg megnevezte az új miniszterelnököt. Az ügy előzménye az volt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-pártelnök az MSZP március 21-ei kongresszusán bejelentette, hogy lemond miniszterelnöki tisztségéről. Indoka az volt, hogy a kisebbségi kormány nem alkalmas arra, hogy a gazdasági világválság hatásainak enyhítéséhez szükséges intézkedések meghozatalához a parlamenti többséget biztosítsa. Április 5-én a párt újabb kongresszusa Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert javasolta miniszterelnöknek, akit az SZDSZ-frakció többsége is támogatott.

2009. április 16. A miniszterek kinevezésével megalakult a 16 főből álló Bajnai-kormány.  A Gyurcsány-kormányból kilencen továbbra is tagjai maradtak az új kabinetnek, a Miniszterelnöki Hivatal vezetésére Molnár Csaba (korábbi közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter) kapott megbízást. Elődje, Kiss Péter a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter lett. Az új miniszterek többsége a válság szempontjából különösen fontos szakpolitikák ismert szakértői közül került ki. A minisztériumok és feladatkörük lényegében nem változott, megszűnt a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri poszt, a feladatok a nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumhoz kerültek át. E tárca élére azonban ekkor nem neveztek ki minisztert, mert a jelölt a parlamenti bizottsági meghallgatás előtt visszalépett. Az új tárcavezető kinevezéséig a helyettesítési rendnek megfelelően a csak a miniszter által ellátható feladatokat Hónig Péter mint közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter végzi.

2009. április 29. Varga István került a nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztérium élére, így a Bajnai-kormány teljessé vált.
E naptól vált hatályossá a miniszterelnök helyettesítésének új rendje (4/2009. ME rendelet). E szerint a kormányfő helyettesítését két miniszter látja el, a politikai kérdésekben Kiss Péter a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter, a Miniszterelnöki Hivatal irányításával, a kormány üléseinek előkészítésével és az ahhoz kapcsolódó egyeztetésekben pedig Molnár Csaba a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.

2009. szeptember 14. Távozott posztjáról Ficsor Ádám, a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter. Utóda Juhász Gábor, az igazságügyi tárca korábbi államtitkára lett.

2009. december 15. Forgács Imre, az önkormányzati minisztérium szakállamtitkára lett az új igazságügyi és rendészeti miniszter, miután elődje Draskovics Tibor lemondott tisztségéről.

* * *

2010. április 11-én tartották a soros parlamenti választások első, majd április 25-én a második fordulóját. A Fidesz és a KDNP közös koalíciója kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Az MSZP mellett az LMP és a Jobbik került új pártként a parlamentbe az ellenzéki oldalon 1 független jelölttel kiegészülve. Az MDF és az SZDSZ nem szerezte meg a szükséges támogatást.

2010. május 20. A Parlament határozott az alkotmány módosításáról: a kétharmados többséget igénylő változtatásokat 306 igen 16 nem és 35 tartózkodó szavazattal hagyták jóvá. A módosítás a parlament létszámát legfeljebb kétszáz főben határozza meg és rögzíti, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére további, legfeljebb tizenhárom országgyűlési képviselő választható. Az alkotmányba bekerült a miniszterelnök-helyettes intézményének nevesítése. Elfogadták a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt is, ezzel a tárcák száma az eddigi tizenháromról nyolcra csökkent. A törvénymódosítás alapján felálló új minisztériumok, a Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Vidékfejlesztési Minisztérium.

2010. május 29. A Parlament szombati ülésén Orbán Viktor miniszterelnök és miniszterei együttesen tették le esküjüket, egyúttal az Országgyűlés elfogadta a kormányprogramot is.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Martonyi János külügyminiszter, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter,  Pintér Sándor belügyminiszter, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

* * *

2014. április 6-án tartották az egyfordulós parlamenti választásokat.  A hetedik választáson  öt önálló  listát állítottak a pártok.

2014. május 10. Orbán Viktort  választotta újra miniszterelnökké a parlament.

2014. június 6. Reggel 9 órakor  Orbán Viktor harmadik kormányának minisztereit a köztársasági elnök pénteken Budapesten nevezte ki, ezzel megalakult az új kabinet.   Orbán Viktor  kormányának tagjai az Országgyűlés délelőtt 11-kor kezdődő  plenáris ülésén tettek esküt.

Az új kabinet tagjai: Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, Fazekas Sándor földművelésügyi, Hende Csaba honvédelmi, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter, Varga Mihály nemzetgazdasági, Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter.

2018.április 8-án tartották az egyfordulós parlamenti választásokat.

2018.május 18-án megalakult a negyedik Orbán-kormány.

Ugrás vissza Ugrás vissza...