Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:A magyar irodalom

Létrehozva: 2006. április 1.
Módosítás: 2010. február 24.
Forrás: Magyarország.hu

Ugrás a cikkre...

PiktogramCímkék

?

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:

 
A magyar irodalom felzárkózása az európai mintákhoz egészen a XVII. századig, a barokk korig tartott. A folyamat a töredékesen fellelt egyházi szövegemlékektől a népi műfajokon és Balassi Bálint egyéni hangú versein át az első magyar eposz, a Szigeti veszedelem megjelenéséig tartott. A XVIII. század végén azonban újra fel kellett fedezni a magyar nyelvet: e szándékból teremtődött meg a romantikus, nemzeti költészet, Petőfi Sándorral és Arany Jánossal. A múlt század elejéig tartó realista, népi divatot a Nyugat modern, impresszionista és szimbolista költői, írói rombolták le, akiket több nemzedék követett egészen a baloldali elkötelezettségű József Attiláig és a népi írókig. A szocializmus elhallgattatott szerzői csak a hatvanas években jutottak mozgástérhez, ám a magyar irodalom nemzetközi elismertetése a nyolcvanas évek posztmodern szerzőire várt.
Könyvkiadás kiadványfajták szerint (darab)
  1999 2000 2001 2002 2003
Könyv 9731 8986 8837 9990  
Jegyzet 419 704 509 535  
Zenemű, kotta 116 110 208 151  
Térkép 228 141 164 63  
Példányszám (ezer)  
Könyv 44652 35246 32615 45502  
Jegyzet 173 222 147 924  
Zenemű, kotta 181 124 410 200  
Térkép 1299 685 725 162  
Kiadott könyvek jellege szerint (darab)
  1999 2000 2001 2002 2003
Tudományos 28 74 93 61  
Ismeretterjesztő 1199 1583 1818 1607  
Szakirodalom 2952 2848 2740 3139  
Szépirodalom 2169 2050 2310 2244  
Ifjúsági és gyermekirodalom 550 394 451 458  
Tankönyv 2357 1580 1095 2230  
Egyéb 476 457 330 251  
Összesen 9731 8986 8837 9990  
Százalékos megoszlás  
Tudományos 0,3 0,8 1,1 0,6  
Ismeretterjesztő 12,3 17,6 20,6 16,1  
Szakirodalom 30,3 31,7 31,0 31,4  
Szépirodalom 22,3 22,8 26,1 22,5  
Ifjúsági és gyermekirodalom 5,7 4,4 5,1 4,6  
Tankönyv 24,2 17,6 12,4 22,3  
Egyéb 4,9 5,1 3,7 2,5  
Összesen 100 100 100 100,0  
Az írott magyar nyelv két legfontosabb korai nyoma az 1192 és 1195 keletkezett első összefüggő szövegemlék, a Halotti Beszéd és Könyörgés és az első magyar vers, az 1300-ra datálható Ómagyar Mária-siralom. Mindkettő egyházi, latin minták után íródott, a kódexirodalom oly sok darabjához hasonlóan. Latinul írt a humanista értékek magyarországi megteremtője, Mátyás király udvari költője, Janus Pannonius is.
A XVI. században a kor tipikus műfajai honosodtak meg nálunk: Heltai Gáspár már magyarul írt fabulákat, tanulságos meséket, bibliafordítások születtek, de népi műfajok, verses históriák is akadtak szép számmal. Utóbbi leghíresebb művelője Tinódi Lantos Sebestyén volt, aki megénekelte a törökkel vívott háborúk legnevezetesebb ostromait. A század és a magyar irodalom egyik legnagyobb költője azonban Balassi Bálint volt, aki vallásos, vitézi és szerelmi témájú verseivel, valamint a róla elnevezett versformával felnőtté tette anyanyelvű költészetünket.
A barokk korban folytatódott Magyarország felzárkózása az európai irodalomhoz. Pázmány Péter az ellenreformáció hol patetikus, hol igencsak trágár szónokaként ma is retorikai könyvek tananyaga, a hadvezér Zrínyi MiklósSzigeti veszedelme pedig az akkoriban divatos nemzeti eposzokkal egyenrangú. Sajátos műfaj, a levél művészi mestere volt a II. Rákóczi Ferenccel együtt rodostói száműzetésben élő és alkotó Mikes Kelemen.
A felvilágosodással és az első magyar újságokkal együtt kezdődött a magyar nyelv elfogadtatásáért vívott harc, amely a romantikával az önálló Magyarország megteremtését célozta meg. A testőrírók, Besenyei György és a francia forradalom szellemiségétől megittasodott Batsányi János átadták vezető helyüket Kazinczy Ferencnek, akihez több folyóirat, a kritikai irodalom megteremtése és főként a nyelvújítás kötődik. Ekkoriban született meg Kármán József tollából az első magyar szentimentális regény, a Fanni hagyományai.
A XIX. században nagy költőink sora élt, alkotott. Berzsenyi Dániel, a nemesi származású "niklai remete" robosztus, ókori metrumú verseivel egy időben születtek Csokonai Vitéz Mihály virtuóz diákkölteményei, amelyek késői rokokó stílusú, játékos, zenei, szerelmes Lilla-verseknek adták át helyüket.
Már egyértelműen romantikusnak tekinthető Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk és Katona József, nemzeti színdarabunk (Bánk bán) szerzője. A nyelvújítás korában egy eposszal, a Zalán futásával vált koszorús költővé Vörösmarty Mihály, akinek útja a szentimentálistól a mély, gondolati lírán - és a Szózaton - át vezetett az 1848-49-es szabadságharc utáni korszak kiábrándultságáig.
A romantika adta világhírű költőinket: Petőfi Sándort és Arany Jánost is. A fiatalon elhunyt Petőfi emelte - ha néha szerepet játszva is - a népköltészetet a magas költészetbe. Hazafias, forradalmi lelkesültségű, a francia felvilágosodás eszméi nyomán világszabadságot követelő versei pedig máig a magyar költészet legismertebb alakjává tették. Nemzeti dalát a forradalom napján ma is a Nemzeti Múzeum lépcsőjén adják elő, mint ahogy a legenda szerint ő tette azt 1848. március 15-én.
A Petőfivel barátságban álló, szintén népi költőként induló Arany János a nyelv vitathatatlan mestere. A Toldi Miklósról szóló elbeszélő költemény-trilógia szerzője - akinek Shakespeare-fordításait máig sem múlták felül - széles műveltségű akadémikus volt, ő honosította meg itthon a ballada műfaját.
A szabadságharc utáni korszak új jelensége a realista regény volt: Kemény Zsigmond (Özvegy és leánya), Eötvös József báró (A falu jegyzője) is ekkor alkot, ám a legismertebb, máig kedvelt írófejedelem, a kiapadhatatlan és szórakoztató Jókai Mór volt (Az aranyember, A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob stb.). A század - utolsó - nagy mesemondójának az anekdotikus stílusú Mikszáth Kálmánt tartják.
Az új időket, a modernizmus beköszöntét vetítette előre Vajda János költészete, amelyet a századforduló impresszionista, szimbolista alkotói mintának tekintettek. A Nyugat című folyóirathoz kötődő nemzedék ellentmondásos vezéralakja Ady Endre volt, aki az őt imádókra és az őt gyűlölőkre osztotta a XX. század eleji magyar társadalmat. A bohém, mégis gyötrődő költő hazáról szóló verseiben az elmaradottságot, a "magyar ugart" ostorozta, a szerelmet kegyetlen harcként láttatta, istent szimbólumokban kereste.
Babits Mihály, a Nyugat későbbi főszerkesztője az antik versektől jutott el az expresszionizmusig és a polgári, humanista értékek európai szintű megjelenítéséig. Kosztolányi Dezső novellái, Esti Kornél-történetei, regényei (Édes Anna, Aranysárkány), Tóth Árpád műfordításai, Krúdy Gyula több tucatnyi nosztalgikus regénye, Móricz Zsigmond a paraszti Magyarországot naturalistán bemutató regényei, novellái, riportjai, Karinthy Frigyes irodalmi paródiái és groteszkjei mind e korszak szülöttei.
A század második nemzedékének kiemelkedő képviselője József Attila volt, aki expresszionista, avantgárd megfogalmazásban értelmezte újra a népi és munkásköltészetet. A harmincas években kibontakozó népi mozgalom megteremtette a vidéki életmódot közelhozó szociográfiát (Illyés Gyula, Veres Péter). Tanulmányaiban, regényeiben Németh László is ezt a világot mutatta be. Az avantgárd hazai atyja Kassák Lajos. Jelentős regényírók a később emigrált Márai Sándor, a polgári értékek képviselője és a baloldaliságát nem titkoló Déry Tibor. Jelentős költők voltak a háború után kibontakozó virtuóz Weöres Sándor és Szabó Lőrinc. A II. világháború áldozatává vált Radnóti Miklós klasszikus formájú versei a halált idézik meg.
A háború után politikai nyomásra sorra hallgattak el az alkotók, 1956-ban börtönbe került Déry, Eörsi István, Zelk Zoltán és Varga Domokos is.
Örkény István a groteszk és abszurd drámák, egypercesek sikeres szerzőjévé vált. Ottlik Géza egyetlen regényével (Iskola a határon) vált a magyar irodalom meghatározó alakjává. A hatvanas-hetvenes évek jelentős művei Nagy László hosszúversei, Juhász Ferenc monstre költeményei, Pilinszky János a holokauszt emlékével birkózó, szűkszavú versei. Erdélyből került a hazai irodalmi köztudatba két prózaíró: Sütő András (Anyám könnyű álmot ígér) és Cseres Tibor (Vízaknai csaták).
A posztmodern írásmódot előlegezte meg Tandori Dezső és a 2002-ben elhunyt Orbán Ottó, akikkel egyformán jelentős, nemzetközi, főleg németországi sikert elérő prózaírónkká vált a nyolcvanas években Esterházy Péter (Termelési regény), Nádas Péter (Emlékiratok könyve) és Konrád György (A cinkos). De közéjük sorolható Bodor Ádám és Krasznahorkai László is. Az elmúlt évek legnagyobb hazai könyvsikere Závada PálJadviga párnája című munkája, valamint Esterházy Harmoniae Caelestise. A kortárs líra kiemelkedő alakjai: Oravecz Imre, a már elhunyt Petri György ésFaludy György. A legfiatalabb nemzedékből már ismertek Térey János, Peer Krisztián, Varró Dániel versei, és Cserna-Szabó András novellái.
2002 októberében világra szóló elismerés érte a magyar irodalmat: Kertész Imre, az 1975-ben megjelent, a holokausztról megrázó erővel szóló Sorstalanság szerzője irodalmi Nobel-díjat kapott.
(Forrás: Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Argumentum. Budapest, 1994. Madocsai László: Irodalom IV. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1991. Szerb Antal: A magyar irodalom története. Magvető. Budapest, 1997. Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2000.)
Ugrás vissza Ugrás vissza...