Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Színháztörténet

Létrehozva: 2006. április 1.
Módosítás: 2006. április 1.
Forrás: Magyarország.hu

Ugrás a cikkre...

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:


Noha Magyarországon már a XVI. században virágzott az iskolai színjáték, később pedig a kastélyszínházak élték fénykorukat, a klasszikus (kő)színháztörténetet a romantika korától számítjuk. Ha a mai, budapesti színházi kultúra kialakulásának gyökerét keressük, Molnár György Budai Népszínházáig és a Pesti Magyar Színházig (amely a "nemzeti" jelzőt 1840. augusztus 8-tól használta) kell visszamennünk. Az új kezdeményezés meggyorsította a nemzedékváltást és az igazi változásokhoz szükséges stílusfordulatot, a régi vándorszínész hagyományok által kialakult "síró-éneklő" iskolát. 1873-ig szinte csak vegetált a Nemzeti, a vezetők jöttek-mentek egymás után. Az első, tényleges hatalommal és művészi szabadsággal dolgozó igazgató Szigligeti Ede és Erkel Ferenc volt.
Színházak mutatói
 
1999
2000
2001
2002
2003
Színházak száma
48
52
51
54.
54.
Férőhely, ezer
28
30
30
31.
31.
Előadások
12806
12682
12304
13176
13473
látogatás, ezer
4013,3
3937,8
3897,7
4151,5
4197,8
      
Hangversenyek
1246
1281
1356
1423.
1428.
látogatás, ezer





Forrás: KSH
A XIX. század egyik legfontosabb politikai kérdése a nyelvkérdés volt. Az elnémetesedett fővárosban a színházakban látták a magyar nyelv terjesztésének egyik eszközét. Az első állandó magyar nyelven játszó színház a Nemzeti volt. Alapítói már születése pillanatában leszögezték, hogy hivatása van, és mivel közpénzekből működött, kritikusai mindig éberen ügyeltek, hogy hivatását maradéktalanul teljesítse.
A kor nemzetfelfogásából következően a színház kezdetben elsősorban nyelvművelő, nyelvterjesztő intézmény volt, másodsorban a nemzeti érzés ébren tartását, ápolását szolgálta.
A színházak irodalmi feladatát csak hosszú évek múlva fogalmazták meg: a drámakultúra ápolása lényeges feladat lett, bár a színházra sokáig úgy tekintettek, mint a drámai művek interpretálásának helyére. A színészeket nem tartották művészeknek, csak előadóknak, közvetítőknek.
Ez a szemlélet a huszadik század elején változott meg a meiningeniek és Max Reinhardt hatására. A szuverén rendező fogalma és státusza pedig még később vált divattá. Sorra alakultak a színházak Budapesten, és aranykorát élte egy ma már eltűnt (de nyomaiban kultúránkban még erősen jelen lévő) műfaj is: a kabaré. Csúcsintézménye az 1907-ben nyílt Bonbonierre volt, amely Nagy Endre révén vált világhírűvé. Ő fejlesztette ki az úgynevezett sanzonokkal, kuplékkal fűszerezett irodalmi kabaré műfaját. A magyar színházi kultúra jelentős korszaka volt ez, az egyedi, úgynevezett "magyar humor" eredete. Az ötvenes években a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon megpróbálták feltámasztani a műfajt, mint politikai kabarét, ám ezen intézmények kabaréstílusa távol állt a klasszikustól.
A vállalkozásként és magántulajdonként működő teátrumrendszer a második világháború alatt részben összeomlott, majd az államosítás "hatására" a hazai színházak centralizálódtak, egységes művészi képet vettek fel. Elterjedt a realista-naturalista stílus, a példakép Sztanyiszlavszkij színészi és rendezői technikája lett. Kialakult az egyirányú színházi kultúra. Ennek ellenére ennek az időszaknak is voltak jelentős személyiségei, mint például Major Tamás, Várkonyi Zoltán.
Amíg Nyugat-Európában folyamatosan alakultak a színházi műhelyek, az alternatív színházi csoportok (Bérczes László szavaival élve "másszínházak") elterjedéséig a hetvenes évekig kell várni, hatásuk pedig nem is volt akkora, mint máshol. Voltak, akik feladták, és voltak, akik külföldre távoztak, mint például Halász Péter. Noha ma már elég nagy részét alkotják színházi kultúránknak, a realista stílus Magyarországon szilárdnak tűnik.
A politika és művészet csak az 1980-as évek közperére szakadt el teljesen egymástól. A rendszerváltás után azonban a színházak intézményi struktúraváltása még mindig várat magára. Ennek első jele a színházi kht.-k létrehozása.
Egyetlen intézmény azonban a kilencvenes években is a politikai viták keressztüzében állt: ez a Nemzeti Színház volt. Az épület több terv és pályázat után végül a főváros IX. kerületében, a Duna-parton kapott helyett, és Siklósi Mária tervei alapján készült el. A 2001. márciusi megnyitó (Az ember tragédiája) és ideiglenes irányítás után 2003. január 1-étől Jordán Tamás, a Merlin Színház korábbi igazgatója vezeti az intézményt, amely állandó társulattal működik.
Ugrás vissza Ugrás vissza...