Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Híres sportolók

Cikk:

 
Albert Flórián (1941-)
1941. szeptember 15-én született Hercegszántón. Hetvenötszörös magyar-, többszörös világválogatott. A magyar futball-történet mindmáig egyetlen Aranylabdása. Az 1960-as római olimpia, és az 1964-es Európa-bajnokság bronzérmese. 56 európai kupamérkőzésen szerepelt, BEK küzdelmek során nyolc mérkőzésen 9 gólt lőtt. Pályafutása aktív sportolóként és edzőként is a Ferencvároshoz köti. A Nemzet Sportolója.
Balczó András (1938-)
1938. augusztus 16-án született Kondoroson. Az öttusasport történetének legnagyobb alakja. Nyolcszor nyert magyar bajnokságot egyéniben, hatszor pedig csapatban. 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egyéni világbajnok. Ötszörös csapatvilágbajnok. Az 1960-as római olimpián az aranyérmes csapat tagja, egyéniben negyedik. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. A Nemzet Sportolója.
Bíróné Keleti Ágnes (1921-)
1921. január 9-én született Budapesten. A magyar tornasport legeredményesebb versenyzője. Negyvenhat egyéni magyar bajnoki cím birtokosa. Az 1952-es helsinki olimpia és az 1956-os melbourne-i olimpia bajnoka, 1954-ben Rómában világbajnok. 1956-ban Melbourne-ben marad, majd 1957-ben áttelepül Izraelbe. 1957 és 1980 között az izraeli testnevelési főiskola vezető tanára, közben az izraeli női válogatott vezető edzője. A Nemzet Sportolója.
Darnyi Tamás (1967-)
Minden idők legsikeresebb magyar férfi úszója. A bal szemére kis híján megvakult vegyesúszó saját felelősségére kezdhette el a sportolást, és káprázatos karriert mondhat magáénak. 1985-ös szófiai Eb-sikere után egészen 1993-ig - vagyis nyolc éven keresztül - senkinek sem sikerül legyőznie őt. Eközben négy világcsúcsot állított fel, négy olimpiai bajnoki aranyat nyert, ötvenhétszeres magyar bajnok. Jelenleg magániskolát üzemeltet, és az úszószövetség alelnöke.
Egerszegi Krisztina (1974-)
Minden idők legsikeresebb magyar egyéni sportolója, aki a szöuli olimpián, tizennégy éves korában robbant be a világ úszó-élmezőnyébe. Előbb a százméteres hátúszásban nyert ezüstérmet, majd 200 háton aranyat. 1992-ben, Barcelonában egymaga három aranyérmet szerzett, mivel mindkét hátúszószámban az első, emellett pedig 400 vegyesen is a legjobb lett. Utolsó olimpiáján, 1996-ban, Atlantában egy aranyat és egy bronzot gyűjtött össze. Valamennyi érmét egyéni számban érte el.
Gerevich Aladár (1910-1991)
Hazánk legeredményesebb vívója és sportolója. Miskolcon született, édesapja vívómester volt. Ő is a vívásra adta a fejét, de nem az apja, hanem a Magyarországon dolgozó Italo Santelli mester keze alatt tanulta meg a mesterfogásokat. Hét olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet, ezenkívül egy ezüstöt és kér bronzot is nyert még. Ha nem tör ki a háború, még ennél is remekebb eredménysort mondhatott volna magáénak. Egyszer nyert egyéniben, a többi sikerét csapatban érte el. Még ötvenévesen, az 1960-as római olimpián is a dobogó tetejére állhatott.
Gyarmati Dezső (1927-)
1927. október 23-án született Miskolcon. Az 1948-as londoni olimpián ezüstérmes vízilabdacsapat tagja. 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban olimpiai bajnok. 1960-ban a római olimpián a harmadik helyezett csapat tagja. 1954-ben Torinóban és 1962-ben Lipcsében Európa-bajnok. 1966-tól az FTC, 1971-től a Vasas edzője, 1973-tól a válogatott vezetőedzője. Vezetésével a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki ezüstérmes, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki ezüstérmes, 1980-ban olimpiai bronzérmes. 1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke, 1996-tól társelnök. A Nemzet Sportolója. Felesége, Székely Éve ugyancsak olimpiai bajnok, lánya, Andrea világbajnoki címekig jutott.
Hajós Alfréd (1878-1955)
Magyarország első - két aranyat nyert - olimpiai bajnoka nemcsak úszásban ért el nagy sikereket, hanem a BTC színeiben futballban is kétszeres magyar bajnok volt. Emellett "polgári" foglalkozásában, az építészetben is a legjobbak közé tartozott, hiszen ő tervezte a debreceni Aranybika szállót, a nemrégiben újjáépített Újpesti Stadiont is, valamint a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát. Utóbbi létesítmény jelenleg is a nevét viseli. 1924-ben a párizsi szellemi olimpián az építészet kategóriában - Lauber Dezsővel közösen készített stadiontervével - a második helyen végzett úgy, hogy az első helyet nem adták ki.
Hammerl László dr. (1942-)
1942. február 15-én született Budapesten. Sportlövőként harminchét magyar bajnoksága közül tizenegyet nyer egyéni számban. Az 1964-es tokiói olimpia bajnoka, az 1968-as mexikói olimpián ezüstérmes. Álló csapatban az 1974-es berni világbajnokságon, térdelő csapatban az 1975-ös bukaresti Európa-bajnokságon bronzérmes. 1977 és 1996 között, majd 1999-től a válogatott szövetségi kapitánya. A Nemzet Sportolója.
Iharos Sándor (1930-1996)
1955-ben a világ legjobb sportolójának választották az abban az évben hat világcsúcsot futó atlétát. Magyarországon mindmáig egyedüliként ő vívta ki ezt a nemzetközi elismerést. Iharos azonban sem világbajnokságon, sem olimpián nem gyarapíthatta elismeréseinek, érmeinek számát, mert egyszer sem volt képes nyerni. Máig tisztázatlan, miért nem utazott az 1956-os ausztráliai olimpiára.
Kárpáti György (1935-)
1988-ig Magyarország legfiatalabb olimpiai bajnok vízilabdázója, négy olimpián vett részt. A világon egyedülálló képességekkel rendelkező "Gyurika" (ahogy egy ország szólítja) mindjárt az első olimpiáján - tizenhét évesen - bajnoki címet nyert a vízilabda válogatottal. Ezek után még két arany- és egy bronzérem igazolta hazánk egyik legjobb pólósának tehetségét.
Kárpáti Rudolf (1920-2000)
Páratlanul sikeres kardvívó, pályafutása alatt hatszor nyert olimpiát, egyéniben kétszer nem talált legyőzőre. Sikereit a Vasas és a Bp. Honvéd színeiben érte el. Győztes típus volt, hiszen csak aranyérmet nyert az ötkarikás játékokon. Csapatban hétszeres világbajnok volt. A kard mellett a hegedű virtuóza volt, elvégezte a Zeneakadémia hegedű szakát.
Kovács István (1970-)
Magyarország első profi világbajnok öklözője, amatőr világ- és olimpiai bajnok. A kőbányai "proligyerekről" már fiatalon kiderült, hogy nagyszerű képességekkel rendelkezik. Az 1992-es barcelonai olimpián szerzett bronzérme - ahol világbajnokként nem sikerült győznie - nem szegte kedvét, Atlantában felért a csúcsra. Ezek után Budapesten megszerezte élete második világbajnoki elsőségét, hogy aztán a profik között próbáljon szerencsét. Fáradozásait siker koronázta, 2000-ben profi Európa-bajnoki címet, 2001 januárjában - Magyarországon elsőként - profi világbajnoki címet szerzett. Címét megvédeni azonban nem sikerült, első meccsén vereséget szenvedett.
Kovács Pál (1912-1995)
A Debrecenben született csillogó képességekkel rendelkező vívó - bár kezdetben a magasugrással foglalkozott - Gerevichhez hasonlóan még nagyobb sikereket is elérhetett volna, ha a háború nem szakítja meg kivételes pályafutását. Már 1936-ban tagja volt az első helyezett magyar válogatottnak, összesen hat olimpiát nyert, és egy bronzérmet is szerzett (1948-ban). Kilencszeres világbajnok, visszavonulása után a Magyar Vívószövetség elnöke lett, később a Nemzetközi Vívószövetség alelnöke. Fia, Tamás, a magyar válogatott kapitánya volt.
Kulcsár Győző (1940-)
Sikereit az OSC vívójaként érte el. Négyszer nyert olimpiát, háromszor csapatban, egyszer egyéniben. A játékokról még két ezüst-, és négy bronzérmet is őriz. Visszavonulása után a vívószövetség főtitkári posztját töltötte be, majd a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. 1988-tól az olaszországi Vercelliben folytatta az edzősködést, 2001-ben tért haza, a magyar férfi csapat, amelyikben két tanítványa is van, novemberben világbajnokságot nyert. A Nemzet Sportolója.
Papp László (1926-2003)
Háromszoros amatőr olimpiai bajnok és profi Európa-bajnok öklözőnk futballista szeretett volna lenni, de termete miatt hátrányba került a nagyobbakkal szemben, így elhatározta: megvédi magát. A Vasas boksztermében azonban hatalmas verést kapott, így elment a kedve az ökölvívástól, de végül mégis a sportág mellett határozott. Döntése megkérdőjelezhetetlen, hiszen három egymást követő olimpián (1948, 1952, 1956) - az amatőrök között - a legjobbnak bizonyult. A profik között sem vallott szégyent, Európa-bajnoki címet szerzett, ám a világbajnoki övért már nem szállhatott ringbe, mivel a szocialista sportvezetés ezt megtiltotta. Bár a koronát nem sikerült feltennie pályafutására, de szerte világon emlékeznek kiváló képességeire. Ezt igazolja, hogy az 1999-ben, Bécsben tartott Évszázad Sportolói Gálájára is - Muhammad Alival együtt - meghívták. A Budapest Sportcsarnokot, újjáépítését követően, tiszteletére Papp László Sportarénának nevezték el.
Polyák Imre (1932-)
1932. április 16-án született Kecskeméten. Kötöttfogású birkózóként 1952 és 1964 között tizenkét bajnoki címet szerez. Az 1952-es helsinki olimpián, az 1956-os melbourne-i olimpián és az 1960-as római olimpián ezüstérmes. 1962-ben Toledóban világbajnok, majd az 1964-es tokiói olimpia bajnoka. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, a birkózószakosztály vezetője, végül szaktanácsadó. A magyar birkózó válogatott mellett is dolgozott. A Nemzet Sportolója.
Portisch Lajos (1937-)
1937. április 4-én született Zalaegerszegen. 1961 óta nemzetközi nagymester, sakkszakíró. Az 1970-es és 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozója között említik. Az 1978-ban Buenos Airesben olimpiai bajnokságot nyert magyar csapat elsőtáblása. Nyolcszoros világbajnokjelölt, húsz sakkolimpián összesen egy arany-, három ezüst- és két bronzérmet szerzett. A Nemzet Sportolója.
Puskás Ferenc (1927-2006)
1927. április 2-án születetett Kispesten. Itthon és külföldön a legismertebb magyar sportoló, minden idők egyik legnagyobb labdarúgója. Az Aranycsapat csatára, világklasszis balösszekötője, csapatkapitánya. Az 1952-es helsinki olimpia bajnoka, az 1953-ban Európa-kupa győztes válogatott kapitánya. Az 1954-es svájci világbajnokság ezüstérmese. 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa, tizenegyszeres spanyol bajnok, kétszeres kupagyőztes, négyszeres gólkirály. 1960-ban Világkupa győztes. 1963-ban világválogatott, 1965-ben Európa-válogatott. 1969-től spanyol, amerikai, kanadai, görög, chilei, egyiptomi, paraguayi, ausztrál csapatok edzője. 1981-ben tér haza először, 1992-től az MLSZ utánpótlás és nemzetközi igazgatója. 1993-ban rövid ideig szövetségi kapitány. A Nemzet Sportolója, a korábbi Népstadiont a tiszteletére Puskás Ferenc Stadionnak nevezték el.
Székely Éva (1927-)
1927. április 3-án született Budapesten. Negyvenhatszoros egyéni magyar bajnok, tízszeres világ- és tizenkétszeres Európa-csúcstartó. Az 1952-es helsinki olimpia bajnoka, az 1956-os melbourne-i játékok ezüstérmese. Aktív sportpályafutása befejezése után edzőként dolgozott - legismertebb tanítványa lánya, Gyarmati Andrea, az 1972-es müncheni olimpia ezüstérmes úszója. A Nemzet Sportolója. Férje, Gyarmati Dezső ugyancsak a Nemzet Sportolója, többszörös olimpiai bajnok vízilabdázó és edző.
Weltner Györgyné, Ivánkay Mária (1934-)
1934. február 6-án született. Az egyik legsikeresebb női asztaliteniszező. A Siketek Sport Clubban kezdte sportpályafutását röplabdázóként, csak pár év után váltott sportágat. 1957-ben Milánóban, 1961-ben Helsinkiben, 1965-ben Washingtonban, 1969-ben Belgrádban, 1973-ban Malmöben és végül 1977-ben Bukarestben a siketlimpián a női csapattal aranyérmet szerzett. A női párosban szerzett aranyérmeivel együtt összesen 8 siketolimpiai aranyérem tulajdonosa. 1981-től 1984-ig szakosztályvezetője volt a Siketek Sport Clubja asztalitenisz szakosztályának. Alapító tagja az 1995-ben alakult Magyar Siket Sportérmesek Klubjának. A Nemzet Sportolója.
Zsivótzky Gyula (1937-)
1937. február 25-én született Budapesten. 1958 és 1970 között megszakítás nélkül tizenháromszor lett kalapácsvető magyar bajnok. Az 1960-as római olimpián és az 1964-es tokiói olimpián ezüstérmes. Az 1968-as mexikói olimpia bajnoka. Az 1959-es torinói és az 1961-es szófiai Universiade győztese. 1962-ben Belgrádban Európa-bajnok. 1991 és 1992 között az Újpesti Dózsa elnökhelyettese. A Nemzet Sportolója.
Aranycsapat
A magyar futball legdicsőbb időszakának, az ötvenes évek elejének - három és fél éven keresztül veretlen - csapata. A sajtó és a publikum által Aranycsapatnak keresztelt együttes a kor nagyhatalmának számító Angliát kétszer iskolázta le.
A Sebes Gusztáv irányította társulat, amelyik leginkább a Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállításban szerepelt, első sikerét a helsinki olimpián érte el - akkor még nem ebben a felállásban játszottak -, a jugoszlávokat az augusztus 2-i döntőben 2:0-ra verték. A következő jelentős mérföldkő a római stadionavató volt 1953-ban, ahol 3:0-ra verték a házigazda olasz gárdát. Ezt a mérkőzést nevezték el később Európa Kupa-döntőnek, amely lényegében az Európa-bajnokság jogelődje volt.
A sikersorozat 1953. november 25-én folytatódott, amikor a mindaddig kilencven éven keresztül hazai pályán legyőzhetetlen Angilát 6:3-ra verték meg. A visszavágóra a következő év májusában került sor, akkor a Népstadionban - telt ház előtt - 7:1-re nyert a magyar válogatott.
Ezek után az 1954-es világbajnokság abszolút favoritja a magyar csapat lett. A magyarok Brazíliát, valamint a kétszeres vb-győztes Uruguayt legyőzve jutottak a döntőbe, ahol a korábban 8:3 arányban legyőzött Németország - vert helyzetből fordítva - 3:2-re diadalmaskodott. Bár július negyedikén megtört a nagy sorozat, a válogatott az 1956-os forradalomig tovább folytatta remeklését, mindössze három vereséget szenvedett, majd széthullott.
Kocsis és Czibor a Barcelonába távozott, ahol kétszer nyertek bajnokságot, Puskás pedig a Real Madridban folytatta. Ő a Real színeiben háromszor nyert BEK-et, edzőként pedig a görög Panathinaikosszal BEK-döntőt játszott 1971-ben. Szakvezetőként Hidegkuti Nándor és Lóránt Gyula is próbálkozott, előbbi nagyobb sikerrel, hiszen az olasz Fiorentinával 1961-ben KEK-et nyert, majd a Győr együttesét a négy közé juttatta a BEK-ben.
Ugrás vissza Ugrás vissza...