Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Napjaink Magyarországának társadalmi jellemzői

Létrehozva: 2009. április 1.
Módosítás: 2009. április 1.
Forrás: Magyarország.hu

Ugrás a cikkre...

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:

A magyar társadalom az 1980-as évek vége óta rendkívül mély átalakulást él át - mint már annyiszor huszadik századi történelme során. Mivel a jelenre a múlt elemei is hatnak, ezért óhatatlanul vissza kell utalnunk társadalomszerkezetünk történetiségének egyes korábbi fejleményeire is. Jelenlegi társadalmi viszonyaink modernizációs előzményei visszavezethetőek a Kiegyezés utáni korszakra: ennek során kialakul egy sajátos kettős szerkezetű társadalom, melynek működési elvét Erdei Ferenc írta le igen plasztikusan. Eszerint még a két világháború közötti időszakban is szimbiózist alkotott társadalmunkban a történelmi nemzeti társadalom (fő szerkezeti elemei: az egyház, az állam, az uradalom, a történelmi arisztokrácia, az úri középosztály, valamint a nemzeti kispolgárság) és a modern polgári társadalom (fő szerkezeti elemei: a kapitalista vállalkozás, a kisipar és a kiskereskedelem, a szabad értelmiségi pályák, a polgári arisztokrácia, a polgári középosztály, a kispolgárság, valamint a munkásság). A parasztság és a mezőgazdasági munkásság jelentős része 'társadalom alatti' léthelyzetben volt. /Erdei, 1976./

A második világháború utáni társadalomfejlődés az 1940-es évek végétől a szovjet típusú államszocialista társadalmi-gazdasági-politikai modellt alakította ki, mely már közvetlen előzménye jelenlegi viszonyainknak. Az egypólusú, központosított társadalom- és gazdaságirányítási rendszer lényegében felszámolta mind a történelmi nemzeti, mind pedig a modern polgári társadalom szerkezetét, a korábbi tulajdonviszonyokat, a politikai rendszert, a társadalom spontán szerveződéseit, a szimbolikus struktúrákat is. A létrejövő új társadalomszerkezet évtizedeken át az egypárti politikai rendszer által vezérelt állami újraelosztáshoz köthetően értelmezhető. A korabeli ideológiailag terhelt sztálini narratíva szerint az államszocializmusra a „két osztály és egy réteg" modell a jellemző, melynek alapján a termelőeszközökhöz való viszonytól függően két osztály létezik: az állami tulajdonhoz kapcsolódó munkásosztály és a szövetkezeti tulajdonhoz köthető termelőszövetkezeti parasztság. Hozzájuk kapcsolódik az alapvetően munkás-paraszt származású, úgynevezett szocialista értelmiség.

A feltámadóban lévő magyar szociológia az 1960-as évek végétől kezdve a kor lehetőségeihez képest kísérletet tett az ideologikus társadalomkép finomítására, melyben úttörő szerepet játszottak Ferge Zsuzsa kutatásai /Ferge, 1969./ Eszerint a társadalom tagoltságát jobban leírja a munka jellege szerint osztályozás, azaz a munkajelleg-csoportok (vezető és értelmiségi, középszintű szellemi, irodai dolgozó, szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás, mezőgazdasági fizikai, valamint a nyugdíjasok /inaktívak/), mint az átpolitizált struktúrakép.

Az 1980-as években két nagyhatású struktúraelmélet és empirikus rétegződésmodell elképzelés is megjelent a szociológiai kutatásokban. Szelényi Iván, illetve Kolosi Tamás kutatásai már a rendszerváltozás előtti magyar társadalmi viszonyokat értelmezik. /Szelényi, 1990., ill. Kolosi, 1987./

A két szerző koncepciója sok hasonlóságot mutat. Álláspontjuk szerint a nyolcvanas évek magyar társadalmának szerkezetét egyrészt az állami újraelosztáshoz, másrészt pedig a fokozatosan megjelenő piaci szerkezetekhez (második gazdaság) való viszony alakítja, mely kettősségben a piaci kötődések jelentőségének növekedését jósolták.

A rendszerváltozás (melyet senki sem látott, prognosztizált előre) a piacgazdasági viszonyokra való gyors és - társadalmi hatásait tekintve - sokszor drasztikus változásokat eredményezett. Kezdetben megfigyelhető volt a foglalkoztatás csökkenése, valamint a foglalkozások szerkezetének átalakulása. E folyamatok eredményeképpen az állami nagyvállalatok és a termelőszövetkezetek túlnyomó többségének széthullásával radikálisan csökkent a foglalkoztatottság a nehéziparban, illetve a mezőgazdaságban, míg nőtt a foglalkoztatottság a szolgáltatások területén (pénzügyi, humán szolgáltatások). A vállalkozások méretei általában csökkentek, és megjelentek a multinacionális vállalatok mind a termelésben, mind a bankrendszerben. Felértékelődött a munkaerőpiacon a tudásalapú gazdaság foglalkoztatási igénye, mely növelte a keresletet az igényeknek megfelelő diplomás munkavállalók iránt. A foglalkoztatottak számának csökkenésével nőtt az inaktívak száma is, mely jelen időszakban is komoly társadalom- és gazdaságpolitikai kihívást jelent. (Andorka, 2006.)

Ezeket a változásokat a társadalmi struktúra kutatói is érzékelték, kísérletet tettek a megváltozott viszonyokat értelmező társadalomszerkezeti kép kialakítására. Kolosi Tamás és Róbert Péter kutatásai olyan szerkezetet vázolnak, ahol a foglalkozások rendszeréből és a társadalmi egyenlőtlenségek különböző dimenzióiból (jövedelem, lakáskörülmények, vagyoni helyzet, iskolázottság) kiindulva öt fő társadalmi csoportot különítettek el: az elit (a népesség 3%-a), a felső-középosztály (8%), a középosztály (31%), munkásosztály (38%), a depriváltak (20%) /Kolosi-Róbert, 2004./. A társadalom szerkezetének kutatásában egyre jelentősebbé váltak a szegénységkutatások. Ennek két oka is volt: egyrészt a rendszerváltás első éveiben látványosan nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, másrészt pedig a szegénység tudományos igényű vizsgálata már nem számított politikai tabunak. A rendszerváltás utáni szegénységkutatások egyik legelterjedtebb tipológiája alapján a szegénység újratermelődésének következő főbb típusait különíthetjük el: a hagyományos szegénység (az államszocializmus idejében is létezett kedvezőtlen élethelyzetek továbbélése), az új szegénység (munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok, rendszeres munkaerő-piaci jövedelem nélküliek), a demográfiai szegénység (a gyermekek szegénysége indokolatlanul magas, még gazdasági fejlettségünk szintjéhez képest is), valamint az etnikai szegénység (romák jelentős csoportjainak jövedelmi, iskolázottsági helyzete, munkaerő-piaci beágyazottsága szignifikánsan kedvezőtlenebb a társadalom egyéb csoportjaihoz képest). /Andorka - Spéder, 1996./

A gyors társadalmi változásokat a társadalom szerkezetét és működési logikáját vizsgáló szociológiai kutatások csak korlátozottan tudják elméletileg értelmezni még akkor is, ha a mai magyar társadalom folyamatairól elképesztő mennyiségű adattal, empirikus ismeretanyaggal bírunk. Sok társadalomkutató vélekedik úgy, hogy a társadalomszerkezet kutatása 'paradigmaválságot' él át, azaz lényegileg a foglalkozások szerkezetén alapuló társadalomstruktúra-értelmezések 'kifulladtak' (Kovách, 2006). A társadalomkutatás iránt érdeklődő diákok számára ennek ellenére is jó szívvel ajánlhatóak az 1990 óta kétévente megjelenő Társadalmi riport tanulmánykötetei, valamint például a Szociológiai Szemle, illetve az Esély című folyóiratok tanulmányai (elektronikus változatban is, a teljesség igénye nélkül).

---------------------

Szerző: Katona Péter Zoltán

Felhasznált irodalom:

Andorka Rudolf - Spéder Zsolt: A szegénység Magyarországon 1992-1995 (Esély, 1996/4.)

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (Osiris Kiadó, 2006.)

Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két háború között I-II. (Valóság, 1976 4-5.)

Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegződése (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1969.)

Kolosi Tamás - Róbert Péter: A magyar társadalom szerkezeti átalakulásának és mobilitásának főbb folyamatai a rendszerváltás óta (In Kolosi - Tóth - Vukovich: Társadalmi riport 2004. TÁRKI, 2004.)

Kolosi Tamás: Tagolt társadalom (Gondolat, 1987.)

Kovách Imre /szerk./: Társadalmi metszetek (Napvilág Kiadó, 2006.)

Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika (Európa, 1990.)

Ugrás vissza Ugrás vissza...