Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Neoabszolutizmus és a boldog békeidők (1849-1914)

Létrehozva: 2006. szeptember 21.
Módosítás: 2006. szeptember 21.
Forrás: Magyarország.hu

Ugrás a cikkre...

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:

A katonai vereség politikai következménye mintegy százötven ember kivégzése, ezrek börtönbe vetése és mindennemű alkotmányosság megszüntetése volt. Magyarországot beolvasztották az egységes, központosított bürokrácia által kormányzott Habsburg birodalomba, és a társadalom elmaradott agrárjellege, hierarchikus viszonyai lényegében változatlanok maradtak. A magyar politikai elit az un. "passzív ellenállással", mindenfajta hivatalvállalás elutasításával igyekezett akadályozni az elnyomó gépezet működését.
Az 1860-as évek közepére a Habsburgok sikertelen háborúi nemzetközileg elszigetelték Ausztriát, s kimerítették kincstárát, ugyanakkor a hosszúra nyúlt passzív ellenállás már a magyar vezető rétegnek is egzisztenciális gondokat okozott. A helyzet megérett a kompromisszumra. Deák Ferenc, "a haza bölcse" kezdeményezésére megkezdődtek a kiegyezési tárgyalások. Ezek eredményeként a Habsburg Birodalom 1867-ben Ausztria és Magyarország dualista államszövetségévé alakult. Az Osztrák-Magyar Monarchia két egyenrangú része belügyeiben teljes szuverenitáshoz jutott. Parlamentjeik önállóan alkották törvényeiket, melyeket két külön kormány hajtott végre. I. Ferenc József Bécsben mint császár, Budapesten mint király szentesítette a törvényeket. Közös maradt a külügy, a hadügy, valamint ezek pénzügyei. A kiegyezés a birodalom két domináns nemzeti csoportja, a magyarok és az osztrák-németek számára az alkotmányossághoz és az 1848-as vívmányok java részéhez való visszatérést jelentette.
A következő csaknem fél évszázad története korábban példa nélkül álló gazdasági és kulturális fellendülést és politikai stabilitást hozott Magyarországon. Közel fél évszázadon át kiszámíthatóan működött a térség első modern parlamentáris rendszere - igaz, szűk választójoggal, konzervatív keretek között, mind nehézkesebben lépést tartva a társadalmi mobilitás diktálta követelményekkel, s nem a súlyuknak megfelelően kezelve a birodalom mindkét részében a népesség felét kitevő nemzeti kisebbségek követeléseit. Az utóbbiak a rendszer merevségét látva végül annak szétfeszítésén munkálkodtak -, amire hosszú távon kedvező kilátást biztosított a monarchia délszláv és román lakóira mágneses hatást gyakorló független balkáni államok létrejötte.
A századfordulón jelentkező politikai válságjelenségeket azonban még elhomályosította a fokozódó anyagi és szellemi jólét, amely azoknak is osztályrészül jutott, akik a politikai hatalom sáncain kívül rekedtek. A "boldog békeidők" Magyarországát a beinduló ipari forradalom elmaradott agrár országból viszonylag gyorsan fejlődő agrár-ipari országgá változtatta. A nemzeti jövedelem háromszorosára, a városi népesség az összlakosság tíz százalékáról egyharmadára növekedett, és a korabeli mércével mérve modern infrastruktúrával és virágzó polgári kultúrával rendelkezett. A milliós metropolisszá fejlődő Budapesten 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulójára rendezett kiállítás méltán állított emléket e vívmányoknak.
Kontler László
Ugrás vissza Ugrás vissza...